Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - A HÁBORÚS ESZTENDŐK ÉS A TÁRSADALMI VIHAR IDŐSZAKA (1914-1919)

szabadságon voltak. 1916-ban már az is előfordult, hogy az utolsóéves tanítójelöltnek egyhónapos tanfolyam is elég volt ahhoz, hogy képesítővizsgát tegyen. Ugyanebben az esztendőben június 7-én napvilágot látott miniszteri rendelkezésben olvashatjuk: „Az összes írásbeli vizsgálatokat elengedem és megengedem, hogy a tanulók a tanfolyam végén a negyedik osztályból csupán szóbeli osztály- és befejező képesítővizsgálatra bocsátassanak." A „hadikurzuson" végzett tanuló elterjedt, általános lett ezekben az esztendőkben. A háború utolsó esztendejében tovább nőttek a kedvezmények. Akiknek 1918 februárjában kellett bevonulniok, azok számára az előző tanév érdemjegyei alapján állították ki év végi bizonyítványukat. Az intézetből már 1914 őszén két tanár és 12 növendék volt a harctéren. A tanév következő hónapjaiban már újabb 64 fiatal öltötte magára a katonazubbonyt. 1916-ban 38, 1917-ben 17. A háború az itthonmaradottaktól is áldozatot, helytállást követelt. A diákság katonai felkészítését a testnevelési órákon végezték. Gyakoribbá és szigorúbbá váltak a század elején meghonosított lőgyakorlatok, a múlt század végén meghonosított tűzoltótanfolyamok. Őszi délutánonként szedercserje levelet gyűjtöttek, melyet szárítva, zsákokban küldtek a hadseregnek. A hideg elviseléséhez térd- és csuklóvédőt, hósapkát készítettek, kapcát szabtak. Nemcsak a tanítójelöltek, a gyakorlóiskola növendékei is pénzt gyűjtöttek. A segítő egyesület saját pénztárából már 1914-ben hadikölcsönt jegyzett. Miniszteri felhívásra 1916-tól többen részt vettek a mezőgazdasági munkában. A háborús évek felborították az iskola rendjét. Ez nem csupán a bizonytalan elhelyezés, rendezetlen vizsgaidőpontokban jelentkezett, hanem számtalan más területen is. Egyre szűkültek az anyagi lehetőségek, az ellátás mindenből egyre bizonytalanabb lett. A világégés harmadik esztendejében - 1917-ben - a főhatóság részletes tájékoztatást kért az iskola állapotáról. Elég ebből egy kérdést és az arra adott választ kiragadni: Miképpen hatott a háború az ifjúság érzelmi állapotára és szellemi fejlődésére? „A hazafias szellemet ugyan emelte, egyébként bénítólag hatott" - olvasható a válaszban. Az új otthon megteremtésének reményét a háború sem tudta szétrombolni. Egy 1915 őszén felvett jegyzőkönyv szerint „csak idő kérdése, hogy új, pompás, minden pedagógiai követelménynek megfelelő épület nemsokára díszére lehessen a magyar pedagógiának... Az inté34