Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - A SZÁZADVÉG – SZÁZADELŐ TANÍTÓKÉPZÉSE

pedig a dolog nem így áll. A reformárióról azt mondja, hogy az egyház hibázott amikor pénzért árusította a búcsúcédulákat. A tanár szerint a pápa Szent László korában azért avatkozott a magyar egyház ügyeibe, mert Magyarországot a pápai állam hűbéresének tekintette. Magyarázata ellenkezik az egyházzal és a történeti igazsággal". Panaszkodnak amiatt is, hogy tanáraik közül egyesek nem tekintik őket felnőtt embereknek. A beadványt 22 tanuló írta alá, melynek alapján vizsgálat indult. A keletkezett perpatvart az érsek személyes közreműködésével zárta le, anélkül, hogy bárkit is felelősségre vont volna. Az ifjúság ilyen konzervatív szellemű fellépése kivétel csupán, mert a XX. század eseményeit ezekkel ellentétes nézetek irányítják. A tanulók között is az új eszmék egyre fokozódó térhódításának vagyunk tanúi. Az intézet szabályai merevek, szigorúak voltak, a tekintély elvén nyugodtak, melyen az ifjúság változtatni kívánt. 1903 októberében az önképzőkör tisztikart választott, mely tulajdonképpen a kör vezetésével megbízott nevelő által jelölt társuk jóváhagyásából állott volna, ha egy részük nem emel kifogást a gyakorlat ellen, illetve ha nem lett volna más jelöltje. E választási mód körüli nézeteltérés diáksztrájkhoz vezetett. A sztrájkolok kivonultak a 48-as honvédtemetőbe, ahol fogadalmat tettek, hogy mindaddig nem látogatják az iskolai foglalkozásokat, míg sérelmeiket nem orvosolják. A harmadik napon panaszuk meghallgatásra talált. Mivel az iskola szabályzata tiltotta az ilyen magatartást a tanulóknak bocsánatot kellett kérniök. Ez megtörtént és az „ifjúság egyetemesen kérte visszafogadását, alávetve magát minden büntetésnek. A tanári kar pedig teljes fátylat borított a múltra". Az egyházi hatóság is egyre inkább felfigyelt e jelenségekre. Az 1905. január 14-én kelt érseki leirat fegyelmi vizsgálat megindítását kéri az egyik tanuló ellen, aki Párkányban „részt vesz választási mozgalmakban". 1908. augusztus 31-én az igazgató „különösen arra a körülményre hívja fel a figyelmet, hogy korunkban mindinkább felszínre kerülő egyházellenes áramlatok ellen a katolikus tanintézetek tanári karának az első sorokban kell küzdenie". A kor eszméi észrevétlenül meghonosodtak a hivatalos iskolai programokban is. Egyik bizonyíték erre az, hogy 1905-ben az önképzőkörben szociális szakosztály alakult. Feladata lett, hogy keretében a tanulók „mindazt tanulmányozzák és ismerjék meg a szocializmusról, 28