Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - A SZÁZADVÉG – SZÁZADELŐ TANÍTÓKÉPZÉSE

ami az élettel legszorosabb kapcsolatban van, legyenek fogékonyak a problémák iránt". A forradalom és szabadságharc eseményeinek értékelése végigkísérte a XIX. század magyar társadalmát, mely alól nem volt kivétel a diákság, az iskola sem. Mindenki saját felfogása szerint, érdekeinek megfelelően elemezte az eseményeket. Köztudott, hogy az 1848-ra való emlékezés sokáig büntetendő cselekmény volt. Az 1867-ben történt kiegyezés után már gyakoribbak voltak a nyilvános megemlékezések, de ekkor még sok esetben nem a márciusi forradalmat, hanem április 11-ét, azt a napot éltették az iskolai ünnepélyek hivatalos szónokai, amikor a császár szentesítette a 48-as törvényeket. Az iskolai évkönyvek tanúsága szerint nem a forradalomról és a függetlenségi harcról, hanem a „császári törvényességről" szóltak elsősorban a dicsérő mondatok. 1898-ban, az ötvenedik évforduló évében sem volt még egységes a magyar társadalom abban, hogy tulajdonképpen mire emlékezik, mit ünnepeljen. Esztergom városa ekkor már odafigyelt a márciusi napokra is. Az előzetes programban szerepelt a diákság kivonulása a 48-as temetőbe, és az általuk adott ünnepi műsor megtekintése is. A megfelelő előkészítés érdekében a polgármester februárban megbeszélésre magához hívatta az iskolák igazgatóit, akiket együttműködésre kért fel. Kérése, kezdeményezése nem talált egységes támogatásra. Akadt, aki a rendelkezésre álló idő rövidségére hivatkozva tért ki azon kérés elől, hogy iskolája műsorral is szerepeljen az ünnepségen. A felvonuláson sem vett részt valamennyi intézmény, így a tanítóképző sem. Az iskolában tartott ugyan az ifjúság április 11-én ünnepséget, de azt még akkor, - sőt a következő években is - egybekapcsolta a főtanfelügyelő nevenapjára való emlékezéssel. E díszközgyűlés műsora nem sokat idézett 1848 szelleméből. A tanári testület április 25-én értékelte az ifjúság szerepét, megemlítvén, hogy „sikerült iskolai ünnepéllyel fejezték ki örömüket és hódolatukat a főtanfelügyelő iránt. Ünnepelvén egyúttal április 11-ét is". Tehát nem márciust, áprilist is úgy mellékesen, azaz „egyúttal". 1903-ban vett részt az iskola először testületileg a város által, a honvédtemetőben rendezett nyilvános ünnepségen. A következő években már az intézményen belül is általában március 15-én ünnepeltek, de az első világháború előtt nem vált rendszeressé. 29