Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - A SZÁZADVÉG – SZÁZADELŐ TANÍTÓKÉPZÉSE

A kultúrműsorok kezdettől fogva velejárói az iskolai munkának. A század utolsó évtizedeitől egyre sűrűbbek és egyre gyakrabban nyilvánosak. Színhelyük évtizedeken keresztül a Fürdőszálló nagyterme. A kultúrcsoport tagjai gyakran tisztelegtek, kedves műsort szolgáltattak az egyházi és világi vezetők névnapján, életük jelentős állomása alkalmával. E rendezvények legtöbbször nyilvánosak voltak, az iskola valamennyi diákja, sőt az érdeklődő városlakók is látogathatták. Hagyományos nevelési elvek - új szellemi áramlatok A tanítóképzés fontos feladatának tekintette az iskolafenntartó egyház a jelöltek vallásos nevelését, egyházi ügyekben való jártasságát. Természetes tehát, hogy az intézet munkarendje, tananyagának tartalma igazodott az egyház tanításaihoz, mindennapi elvárásaihoz. A vallásos és a kor szellemének megfelelő hazafias nevelést összekapcsolta. Feladata volt „katolikus meggyőződésű és a katolikus vallás tanai szerint élő, hazafias tanító nevelése". Az elvárásoknak megfelelően a tanulók jelen voltak az egyházi szertartásokon, egyházi ünnepségeken. Az egyház által szorgalmazott nevelési elvek megvalósításán munkálkodott az előzőekben már említett ifjúsági egyesület, a Mária Kongregáció is, de nagyrészben ez határozta meg az önképzőkör, valamint a kulturális tevékenység évi programját is. Természetes, hogy az iskolai szünnapok is a kor szelleméhez, elvárásaihoz igazodtak, íme: „Az esztergomi katolikus tanítóképezde tantestületének 1885. február 15-én tartott rendkívüli tanácskozmányán a tanévközi szünnapokat a következőleg szabályozták: 1. Minden vasár- és ünnepnapon. Ezeken kívül nagyobb évközbeni szünnapokkarácsonykor, december 24 - január l-ig bezárólag, húsvétkor, virágvasárnaptól húsvét utáni keddig bezárólag és pünkösdkor négy nap. 25