Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.
Tartalom - A KÖZÉPFOKÚ KÉPZÉS UTOLSÓ ÉVEI (1956-1959)
17-én helyszíni szemlét tartottak a városban és a tanítóképzőben, az akadémia elhelyezésével kapcsolatban. E szemléről jegyzőkönyv készült, melyből ldderül, hogy valamennyi érdekelt országos, tanácsi és politikai szerv képviselője jelen volt, tehát végre közös erőfeszítéssel eredmény várható. A helyi szervek képviselői közölték, „hogy amenynyiben az MM felelős vezetői későbbi döntése értelmében Esztergomban tanító- és óvónőképző akadémia felállítására" kerül sor, elhelyezésére a feltételek biztosíthatók, sőt erre kötelezettséget is vállalnak. A jegyzőkönyv felsorolta mindazokat a gyakorlati jellegű kérdéseket, igényeket, amelyeknek megoldását szükségesnek ítélték. Ugyanez év október 18-án a megyei tanács művelődésügyi osztálya a Művelődési Minisztériumot tájékoztatta a megyei tanács vb határozatáról, mely szerint „a végrehajtó bizottság a művelődési osztály javaslatára - a Művelődési Minisztériummal egyetértésben - hozzájárul ahhoz, hogy Esztergomban a jelenleg működő tanítóképző helyett a Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1958. évi 26. sz. törvényerejű rendelete alapján felsőfokú tanítóképző létesüljön. A végrehajtó bizottság elfogadta az Esztergomban 1958. január 17-én felvett jegyzőkönyvben foglaltakat. Ennek alapján utasította Esztergom Városi Tanács végrehajtó bizottságát, hogy a jegyzőkönyvben vállalt kötelezettségeinek tegyen eleget". Közben már október l-jén kinevezték az iskola új igazgatóját is, akinek feladata lett az átszervezés irányítása, végrehajtása. Az átmeneti bizonytalanság után az esztergomiak számára tehát kedvező döntés született. A történelmi múlttal rendelkező tanítóképzőjük megmaradt, felsőfokú intézményként folytatta működését. Mire megszületett a Népköztársaság Elnöki Tanácsának fentebb már idézett törvényerejű rendelete - mely megszüntette a középfokú tanítóés óvónőképzőket - addigra a létrehozandó 11 felsőfokú tanítóképző székhelye között már ott szerepelt Esztergom is. Terv készült az épület megfelelő átalakítására, mely 1959. őszéig nagyjából befejeződött. Konkrét lépések történtek a megfelelő tárgyi és személyi feltételek biztosítása érdekében. A Művelődési Minisztérium meghirdette az intézeti tanári állásokat, mivel az új intézménynek sehol nem lehetett automatikusan oktatója az, aki a régi intézményben már tanított. Döntés született az épületben lévő többféle iskola diákjait ellátó leánykollégium új helyre való telepítéséről, lakóinak átmeneti étkeztetéséről. 155
