Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - A KÖZÉPFOKÚ KÉPZÉS UTOLSÓ ÉVEI (1956-1959)

1959. május 4-én az intézet fiúkollégium céljára átvette a Bajcsy-Zsilinszky utca 32. szám alatti épületet. Megtörtént az oktatói állásokra érkezett pályázatok elbírálása. Kiderült, hogy a felsőfokú intézmény oktatóinak túlnyomó többsége új ember lesz. Ennek legvalószínűbb oka - sőt a fennmaradás körüli bizonytalanságnak is -, hogy a döntésre jogosult személyek gondolkodásában felelevenedtek 1948 tragikus eseményei. Felelevenedett a várossal és az iskolával szembeni politikai bizalmatlanság. Valóban Esztergomban cserélték ki legnagyobb arányban a nevelőtestület tagjait. Az új oktatók 1959. július l-jétől kapták kinevezésüket. Ugyanezen a napon az intézetnél eddig működők közül 12 tanárt és gyakorlóiskolai tanítót áthelyeztek a város, vagy a környező települések iskoláihoz. A 117 éves középfokú iskola utolsó tanévét 1959. június 8-án bezárta, ezzel befejezte működését. Minden készen állott arra, hogy ősszel átszervezve indulhasson. A középfokú intézet néhány adata Működése alatt az alábbi neveket viselte: • Mesterképző Intézet • Császári-Királyi Érseki Tanítóképző Intézet • Királyi és Érseki Tanítóképezde • Érseki Római Katolikus Tanítóképző Intézet • Érseki Tanítóképző Intézet • Érseki Római Katolikus Líceum és Tanítóképző Intézet • Állami Tanítóképző Intézet • Pedagógiai Gimnázium • Állami Tanító- és Tanítónőképző • Balassa Bálint Állami Tanítóképző A közben csatlakozott intézmények: • Esztergomi Érseki Kisdedóvónőképző Intézet 156