Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - A HÁROM NEVELŐKÉPZŐ TANULÓI

haladta meg a száz főt. A következő évtizedben rövid időre kétszáz fölé emelkedett, majd fokozatosan közeledni kezdett a százhoz. Az 1949-ben egyesített intézetben feltűnően megemelkedett a tanu­lók létszáma. Huzamosabb ideig meghaladta a két - sőt esetenként a háromszázat. Ez a jelenség az 1950-es évek elején országos. Az 1950-es évek közepén már telítődött a tanítói pálya, ezért csökkentették a képzők tanulóinak számát. A felsőfokú tanítóképzők szervezése miatt 1956-tól fokozatosan leépítik az intézményeket. Az esztergomi az utol­só - 1958/59-es - tanévben mindössze 98 tanulót számlál. A társadalmi háttér A nevelőképző intézetek tanulóinak társadalmi, szociális összeté­telét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a XIX., sőt a XX. században is még hosszú ideig, elsősorban a vidéken élő kisemberek gyermekeinek iskolái voltak ezek az intézmények. A papi szemináriumokon kívül ezek biztosították számukra a környezetükből való kiemelkedéshez nélkülözhetetlen első lépéseket, vagy a kishivatalnokok esetében eb­ben a rétegben való megkapaszkodást. Ha az 1892-1915 között a városban működő óvónőképző tanulói­nak társadalmi körülményeit vizsgáljuk az alábbi kép tárul elénk: Legalább felének szülei állami vagy magán kistisztviselők. Mintegy 27%-nak iparos, 12%-nak valamilyen vidéki értelmiségi munkakörben dolgozó, 5%-nak kereskedő, 3%-nak szolga, magánalkalmazott volt az eltartója. A vidékiek legnagyobb tömegét alkotó „őstermelő", mely magában foglalta a földdel foglalkozó, annak jövedelméből élő teljes paraszti réteget, mindössze 3%-ának gyermeke jutott el még ebbe a középiskolába is. Az adatok birtokában világosan látható, hogy miről esik szó akkor, amikor azt hangoztatjuk, hogy ezen intézetek a „ki­sember" gyermekének iskolái voltak. Igaz viszont, hogy a társadalmi ranglétra alsó fokán helyet foglaló kistisztviselő, tanító, vagy az iparral és kereskedéssel akkortájt próbálkozó család vagyoni helyzete alig különbözött a parasztokétól. Bizonyítja ezt az is, hogy a tanulók jelen­tős része ingyenes étkeztetésre szorult. Munkások gyermekével még 134

Next

/
Thumbnails
Contents