Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - AZ ESZTERGOMI ÓVÓNŐKÉPZÉS ELSŐ KORSZAKA (1892-1915)

Mindezek következtében országosan maradtak óvónők állás nélkül, a legjobb esetben tanítói vagy házinevelői munkát vállaltak. E körülmény egyre bizonytalanabbá tette az esztergomi intézet sorsát. A fenntartó érsek 1898. március 14-én az alábbiakban rendelkezett: „Miután a statisztikai adatok tanulsága szerint az óvónőképezdéket végzett nők az óvodák csekély száma miatt nem találnak alkalmazást, nem látom további szükségét annak, hogy a Tisztelendőséged vezetése alatt álló óvónőképezdém mai szervezetében folytassa működését, és elhatároztam, hogy azt a következő, 1898-99. tanévtől kezdve részben felfüggesztem." Ez az intézkedés azt jelentette, hogy az 1898/99. tanévben első évfolyam nem indult, ezt követően is csak minden második évben. Az igazgató március 23-án terjedelmes beadvánnyal fordult az érsekhez, melyben a hozott intézkedés felülvizsgálatát kérte és engedélyt arra, hogy az általa vezetett intézet zavartalanul folytathassa működését. Beadványában az óvónői túltermelést csak átmenetinek ítélte, sőt adatokkal bizonyította, hogy az Esztergomban végzettekre az állástalanság nem jellemző, még akkor sem, ha többen már eleve tanítói munkakört vállalnak. Erveinek alátámasztására név szerint számol el eddig végzett növendékeivel. Annak ellenére, hogy óvodában csak kisebb hányaduk dolgozott, a képzést szükségesnek tartotta. A kritikussá vált időpontig 188 tanuló kapott óvónői diplomát. Közülük 62 lett óvónő, családoknál nevelőnő 28, tanítói oklevelet szerzett 14, tanítóként működött 55, tanult 2, meghalt 2, férjhezment vagy állást nem vállalt 16, állást nem talált mindössze 9. Esztergom város polgármestere az 1898. március 31-én tartott városi közgyűlés határozata alapján ugyancsak kérte az érsektől az óvónőképző fenntartását, mert szerinte eddig az intézet kifogástalanul működött. „Tiszteletteljes kérelmünk előterjesztésének különös oka az, hogy Esztergom városának amúgy is nagy szegénységgel küzdő közönsége ismét érezhető anyagi veszteséget szenvedne az által, ha az intézet redukáltatnék, mert a növendékek tekintélyes hasznot nyújtanak a város szegényebb sorsú lakóinak." A város felismerte tehát az intézetnek nemcsak kulturális, hanem gazdasági hasznát is. Erről tanúskodik az igazgatónak az intézet 10. évfordulóján kiadott évkönyvében írott tanulmánya. E szerint eddig 46 esztergomi lakosú leány a szülők nagyobb költsége nélkül kapott 120