Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - AZ ESZTERGOMI ÓVÓNŐKÉPZÉS ELSŐ KORSZAKA (1892-1915)

sák elő az újabb módszerek és eljárások, az újabb foglalkoztató eszközök elterjedését". A képzés folyamán tudatosan készítették elő a növendékeket a nyilvános szereplésre. „Talán egy női életpálya sem kíván oly sokoldalú képzettséget, mint az óvónői és a tanítónői pálya. Okvetlenül szükséges a biztos és öntudatos fellépés, ez pedig csak úgy sajátítható el, ha képzés ideje alatt minél többször nyílik alkalom a nyilvános szereplésre", vallja az intézet hivatalos képviselője. Rendszeresen vettek részt a mintaóvoda ünnepségein, az iskolai ünnepségeken saját alkotásaikkal szerepeltek. Az iskola többször hirdetett pályázatot a növendékek számára ünnepi beszéd megírására, előtte szónoki beszédgyakorlatot is tartottak. A nyilvános szereplést és a közélettel való ismerkedést segítette, hogy a jelöltek rendszeresen részt vettek a tanítók egyesületének közgyűlésein. Nagy súlyt helyeztek a szabályos beszéd elsajátításra, annak gyakorlására. „Értelmes és kellően hangsúlyozott felolvasó által lesz a növendék jó előadó, elbeszélő. Ez a kellék pedig úgy a tanítónőnél, mint az óvónőnél okvetlenül szükséges" - vallja az intézet igazgatója. A kor követelménye volt, hogy a jó óvónőnek, jó háziasszonynak kellett lennie, ezért a növendékek szabadidejükben a zárda konyhájára jártak, hogy ott kellő ismeretekre tegyenek szert. A főzés mellett végezték a felszolgálással együtt járó teendőket is. Veszélyben az intézet jövője Az intézet zavartalan működése rövid ideig tartott. A 90-es évek végén óvónői túltermelésről kezdtek beszélni. Ez azonban csak látszólagos volt. Oka, hogy az 1891. évi törvényt tulajdonképpen nem hajtották végre, sok helyütt kijátszották. Nem következett be az óvodák oly mérvű növekedése, mint ahogyan ebben a törvény alkotói reménykedtek. Kimondta ugyan, hogy ahol 40 ellátatlan gyermek van, ott kötelező óvodát nyitni. Sok településen ennél kevesebbet mutattak ki, mert ellátottnak minősítették azt a gyermeket is, akinek nagyobb testvére volt, pedig erre jogszabály egyértelműen nem adott lehetőséget. 119