Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - AZ ESZTERGOMI ÓVÓNŐKÉPZÉS ELSŐ KORSZAKA (1892-1915)

tásnál különösen gondot kell fordítani a gondolatok helyes kifejezésére és a helyes, magyaros beszédre." A két évig tartó „tanfolyamon" az intézetben az alábbi tárgyakat tanították: A.) Altalános ismereteket nyújtó tantárgyak — hit- és erkölcstan — magyar nyelv- és irodalom — hazai történelem és alkotmánytan — természettudományok — hazai földrajz — rajzoló geometria és szabadkézi rajz — női kézimunka — más hazai nyelv (fakultatív) B.) Szaktárgyak — kisdednevelés és módszertan — test- és egészségtan — alaki munkák — ének- és hegedű — testgyakorlat — óvói gyakorlat Az egyes tantárgyakból elvégzendő tananyagot az 1891. évi XV. törvénycikk s az egyházhatóságilag jóváhagyott helyi tanterv alapján állapították meg. A tanítás heti 6 napon keresztül folyt, délelőtt 9-12-ig és délután 14—16-ig, heti 32-36 órában. A használt tankönyvek közül többet az intézet tanárai írtak, akik több alkalommal saját tantervi- és óratervi javaslataikkal is előálltak, ezek bevezetését javasolták a katolikus kisdedóvónőképzőkben. Ma is elfogadhatjuk az elődök álláspontját: „Fontoljuk meg azt, hogy a növendéknek nem lehet mindent az intézetben megtanulnia. Arra tegyük őt képessé, hogy tudjon továbbtanulni, a tanügy iránt érdeklődni, kutatni, búvárkodni. Keltsük fel benne az önképzés vágyát, főleg pedig arra törekedjünk, hogy legyen lelkiismeretes munkása a népoktatásnak, mert bár117