Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - AZ ESZTERGOMI ÓVÓNŐKÉPZÉS ELSŐ KORSZAKA (1892-1915)

azt teljesen a vallásos szellem hassa át." Szólt a fiatalok által választott pálya nehézségeiről is. „Midőn Önök, kedves növendékeink, az óvónői pályát választották, bizonyára átgondolták azon nehézségeket, amelyek Önökre várnak, ha majdan képesítést és alkalmazást nyernek. De a nehézségek ne bénítsák tanulási kedvüket." Másnap - szeptember 16-án - megindult a tanítás az ország első egyházi óvónőképző intézetében, ahová 80 növendék jelentkezett, közülük 44-et nyilvános és 14-et magántanulónak vettek fel. A mintaóvodában 24 fiú és 27 leány nevelkedett a 2 szerzetes mintaóvónő gondozásában. Induláskor egyetlen tanteremmel rendelkezett, melyet a zárda épületében működő elemi leányiskolától vett el az egyházi főhatóság. Felszereléséről az első tanév évkönyve tanúskodik. E szerint az alábbiakkal rendelkezett: 20 asztal, 47 szék, 2 szekrény, 1 tanári asztal, 1 dobogó, 1 feszület, 1 mosdóeszköz, 3 fogas, 2 függőlámpa, 1 edénytartó, 25 könyv, 4 féle folyóirat, 1 nagytábla, 1 földgömb, 1 Magyarország térképe, 1 tintatartó, 1 varrógép, 1 pecsétnyomó, 2 vonalzó, 1 nagykörző, 1 doboz festék, 1 doboz rajzeszköz, 1 hőmérő és 1 kottatartó. Mindezek beszerzésére 600,- Ft-ot kapott az intézet. Ezen kívül magánszemélyek ajándékoztak pár kötet könyvet, régi pénzeket, ásványokat és rovargyűjteményt. Saját otthona 1893 őszére épült fel. Könyvtára 10 év múlva 1200 kötetből állott. Internátus nem létesült. A tanulók az igazgató által engedélyezett családoknál béreltek szobát és vettek reggeht. Ebédet, vacsorát a zárdában kaptak, részint térítés ellenében, részint ingyenesen. Egész napjukat az iskolában töltötték, szállásukat általában csak este foglalták el. A növendékek mintegy felének az étkezési díját mindvégig az alapító és felügyelő érsek fizette. Az intézmény létrejötte, a szállásdíj fejében, sok esztergomi családnak jelentett új bevételi forrást. Az iskola költségeit az egyházi hatóság, illetve az érsek mellett, magánszemélyek viselték. Több egyházi és polgári személy hozott létre az intézethez kapcsolódó alapítványt, mely saját neve alatt működött. Az igazgató kezdeményezésére 1897-ben segélyalap létesült. Ebbe olyan személyek kapcsolódtak be, akiknek szerény anyagi helyzetük nem tette lehetővé, hogy saját nevük alatt működő alapítványt hozzanak létre. A segélyalap és az alapítványok kamataiból segélyezték, jutalmazták a tanulókat. 115