Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - ÚJ ISKOLA, ÚJ FELADATOK, ÚJ LEHETŐSÉGEK (1949-1956)

egyrészt a tanulói létszám, másrészt a kulturális rendezvények látványos gyarapodása idézett elő - e kettős szerepkört egyre nehezebben tudta ellátni. Felmerült tehát díszterem építésének a gondolata. Ebben az esetben a színpad eltávolítása esetén a tornateremnek legalább a hossza megnövekedett volna. Az ötletből sajnos semmi nem valósult meg, de a gondolat nem merült feledésbe. Az iskola igazgatója 1952 novemberében kérte a minisztérium támogatását is. „A Komárom Megyei Tanács rendeletére a tornateremben lévő színpadot el kell távolítani. Ennek következtében az iskola kultúrterem nélkül marad. Ennek pótlására a tornaterem fölé szeretnénk kultúrtermet építeni. Az ehhez szükséges pénz azonban nem áll rendelkezésünkre. Kérjük ez ügyben a minisztérium támogatását." Az elgondolásból ez alkalommal sem lett valóság. Nem csupán a pénzszűke miatt, hanem azért sem, mert az építésszakértők szerint a tornaterem alapja nem bírná el azt a megterhelést, melyet az esetleg fölé kerülő terem okozna. Ez az aggályoskodás évtizedekig akadályozta az átalakítást, melynek megvalósulása különben több szempontból is hasznos lett volna. Az államosítás után már nem kötelezték a vidéki tanulókat, hogy az internátusban lakjanak. Annak területét az általános iskola javára már 1949/50-ben csökkentették. Az 1947/48. évi 130 fő helyett csupán 95 vette igénybe a lassan kollégiummá alakuló otthont. Közülük 66 a tanítóképző tanulója, 29-en a város más középiskoláiba, sőt általános iskoláiba járnak. Mindössze húszan fizetik az ellátás teljes költségét. Ugyancsak húsz felvidéki menekült helyett a minisztérium téríti a díjat, tizennégyen teljesen ingyenesek. Az internátus és az iskola zártsága fokozatosan eltűnt. Az 1948/49. tanév során megszűntek a népi kollégiumok, összeolvadtak az államosított vagy az eredetileg is állami internátusokkal. Ezek is kollégiumokká alakultak. Az 1946 novemberében alakult helyi Vak Bottyán Népi Kollégium 1949 februárjában szűntette be önálló tevékenységét, tagjai a működő internátusokba költöztek. A népi kollégium nevelőtanárát (Tóth Lászlót) a tanítóképző internátusának igazgatójává nevezték ki. Ezzel jogilag önálló lett, teljesen különvált a képzőtől, habár eredeti helyén maradt. Az új igazgatóval hét népi kollégista - közülük eredetileg egy tanítóképzős - érkezett az 110