Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.
Tartalom - ÚJ ISKOLA, ÚJ FELADATOK, ÚJ LEHETŐSÉGEK (1949-1956)
internátusba. A jövevényeket a régi lakók bizalmatlanul fogadták, ae a tanév végéig fokozatosan feloldódott a köztük lévő feszültség. Az új társak közreműködésével, sőt irányításával kollégiummá szerveződött a hajdani internátus. Ez az állapot azonban csak a tanév végig tartott. Központi intézkedésre 1949 őszén a városban működő két fiúkollégiumot összevonták, helyéül az akkor átmenetileg állami kezelésben lévő volt ferences internátus épületét jelölték ki. A tanítóképzősök tehát egy közösségbe kerültek a város többi középiskolásával. (Velük egy fedél alatt külön általános iskolai részleg is működött.) A képző épületébe a vízivárosból a tanítóképzős leányok költöztek. Új otthonuk 1950. március 19-én ünnepélyes külsőségek közepette felvette Táncsics Mihály nevét. A fiúk új otthona sem tartott sokáig; 1950 kora őszén a ferencesek visszakapták eredeti tulajdonukat, ezért az épületben elhelyezett több mint 200 fős kollégium lakóinak napok alatt költözniök kellett. Az általános iskolásokat Zalaegerszegre költöztette a kultúrkormányzat, a középiskolásokat pedig a volt vízivárosi zárda kollégiumi épületrészébe, ahonnan az ott lakókat a képző épületébe. Ezzel a két leánykollégiumot is összevonták. Ezen időponttól kezdve évekig egy fiú és egy leány középiskolás kollégium működött a városban. Később a fiúk a volt megyeháza épületébe költöztek, mivel a vízivárosi épületrészt a papnevelde kapta. Az 1940-es évek végén, az 50-es évek elején nagyarányú iskoláztatási program indult. Nem csupán a tanulók száma emelkedett, hanem látványosan változott társadalmi összetételük is. A megszaporodott létszám jelentős hányada szegényparaszt és bányászgyermekekből tevődött össze. így történt a tanítóképzőben is. A róluk való gondoskodás, anyagi támogatásuk, minden eddigi hasonló tevékenységhez viszonyítva rendszeresebb lett. A segélyezések köre állandóan bővült. Az 1949/50-es tanévtől a tanulók több mint negyede részesült rendszeresen ösztöndíjban. Jóval többen kaptak rendkívüli segélyt, a bejárók jelentős része utazási költségtérítést. Mindezekre szükség volt, elmaradásuk esetén sokan kényszerültek volna tanulmányaikat megszakítani vagy véglegesen még idő előtt befejezni. Sőt e támogatások nélkül el sem kezdték volna. Fokozatosan emelkedett a tandíjkedvezményben részesülők száma, majd e fizetési kötelezettség teljesen megszűnt. Soha nem látott nagyságot ért el a kollégiumban elhelyezettek száma is, ahol a fizetési kedvezmények különböző fokozatait alakítot111