Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 2.
Tartalom - Az intézmény oktatóinak tudományos és művészeti tevékenysége
Ugyancsak teljesítette vállalt munkáját Kálmánfi Béla: (Interetnikus elemek és népi kölcsönhatások Esztergom környéke magyar, szlovák és német népköltészetében). A kutató e témakörből magyar, német illetve szlovák nyelven publikált. A tervidőszak elején vállalt munka jelentős része teljesült, de a terven kívül is folyt kutatás. Hasznos kezdeményezés volt a végzett hallgatók beilleszkedésének, oktató-, nevelő- és közéleti tevékenységének vizsgálata. (Ezt a kutatást a 60-as évek második felében, az intézet és volt hallgatói közti, több alkalommal is megtartott találkozó motiválta.) Bartos Jenő, Horváth András és Szilvay Gyula publikált tanulmányokat e témából. Örvendetes, hogy a gyakorló iskola nevelői közül is többen. Bánhalmi Ernőné, Bokor Istvánná, Érdi Sándor és Kántor Józsefné is publikáltak. Az 1971—75-ig terjedő időszakra újabb kutatási terv elkészítését írta elő a főhatóság. Ennek során az esztergomi intézet vállalta, hogy a már elkezdett matematika-tanítási kísérletét továbbfejleszti. Öt oktató egyéni témát választott, amelyben bázist jelentett a tanulói tudásszint mérésével foglalkozó anyag. A vállalt feladatok teljesítését nagymértékben gátolta, hogy a rendszeres tudományos kutatómunka feltételei továbbra is alig javultak. Az intézmények oktatóinak az oktatott tantárgy tudományos eredményeit állandóan naprakészen kellett ismernie (néha két tantárgyét is), s az állandó lépéstartás mellett egy részterület kutatására viszonylag kevés idő jutott. Kutatáshoz szabadságot biztosítani is nehéz volt, mert ez a szakcsoport többi tagjának jelentett többletmunkát. Nem véletlen, hogy többen nem vállalják a terv kötöttségeit, s inkább vállalkoznak egy-egy cikk megírására, mint többéves, nagy lekötöttséget jelentő elmélyült kutatómunkára. Akadályozta a vállalt feladatok teljesítését az is, hogy a költségek jelentős részét az intézetnek kellett kigazdálkodnia. Ugyanakkor a helyi vezetés nem rendelkezett olyan eszközzel, amellyel az oktatók bérével befolyásolhatta volna e tevékenységet. Ilyen körülmények között nem lehet csodálkozni azon, hogy helyi báziskutatási terv központi témája, a tanulói tudás- és műveltségi szintek mérésével foglalkozó kutatások csak részeredménnyel jártak és nem válhattak hosszabb távon az esztergomi képző profiljává, pedig művelői ezt szerették volna. Ezek a részeredmények: Szilvay Gyula és Papp Olga irányításával a gyakorlóiskola alsó tagozatában - az érintett gyakorlóiskolai tanítók bevonásával - 400 matematikai feladatlapot töltettek ki és értékeltek; Kaposi Endre végzett vizsgálatokat a gyermekrajzok esztétikai értékének mérhetősége és forrásai témakörben; A tervidőszakon is túlnyúló vizsgálatokat kezdett Szolga László az általános iskolai tanulók zenei készségszintjének a megállapítására. A vizsgálat sikere érdekében együttműködést teremtett a MÁV kórházzal. A matematikatanítási kísérlet sikerrel zárult. Előnye abban volt. hogy a hagyományos és az új tananyag és módszerek olyan szintézisét teremtette meg, amely kielégítette a kor igényeit és időt engedett a pedagógusoknak az átállásra, a kellő felkészülésre. A régiből megőrzött minden a modern törekvésekkel nem ellentétes elemet. A kísérlet kezdettől (1969) része volt az intézeti oktató-nevelő munkának; megkezdődött a hallgatók felkészítése is ennek a módszernek az alkalmazására. A kísérletben résztvevő iskolák tanítóit tanfolyamokon készítette fel az intézet. 44
