Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 2.

Tartalom - Az intézmény oktatóinak tudományos és művészeti tevékenysége

A főhatóság hivatalosan ugyan kötelezőnek, az oktató-nevelő munka szerves kiegészítőjének tartotta a tudományos munkát, azonban nem hivatalosan a .jó, ha végzi az oktató, de elsősorban tanítson és neveljen" elv érvényesült. Az. oktatók körében - nemcsak Esztergomban - kialakult az a szemlélet, hogy „aki szívvel-lélekkel tanít, az nem ér rá kutatni". Mindezen nehezítő körülmények mellett azt is figyelembe kell venni, hogy a testület tagjainak nagy része nem volt tudományos kutató. Mégis, a kezdő ötéves periódusban is figyelemre méltó eredmények születtek. Az ének-zenei szakcsoport - Kálmánfi Béla szakcsoportvezető kezdeményezésére és példamutatásával - több mint 300 Esztergom-környéki magyar, szlovák és német népdalt gyűjtött. Munkájukat kiterjesztették a szlovákiai Gerencsérre. Csitárra és Zsérére is, s megkezdődött a dorogi szénmedencében a munkás- és bányászdal gyűjtés. Kálmánfi segítőtársai Gajdár László és Pálinkás József voltak. A gyűjtött dalanyagot felhasználták a szakcsoport oktatómunkájában és szerepelt az intézeti kórusok repertoárjában is. Az intézet profiljához szorosan kapcsolódó pedagógiai elméleti és módszertani kutatások eredményeként a pedagógiai szaksajtóban és a megyei napilapban megjelentek Hegedűs Rajmund. Végvári István, Bartos Jenő. Csiszár Albert. Kálmánfi Béla és Kaposi Antal cikkei, tudósításai és - példájuk nyomán - Benőcz Ferencné. Péter Vilmosné gyakorlóiskolai tanítók módszertani írásai. Kaposi Antal és Végvári I. János a tanítóképzős művészettörténet, illetve rajz jegyzetek társszerzői voltak. Az 1960-as évek második felében az intézeti vezetés kijelölte a fő kutatási területeket, melyek az alábbiak voltak: Az általános iskolai (elsősorban az alsó tagozati), valamint a tanítóképzős oktató-nevelő munka elméleti és gyakorlati kérdései, a város és Komárom megye helytörténetének (pedagógia- és iskolatörténet, ifjúsági és munkásmozgalom) kutatása. Létrehozta a tudományos tanácsot (később: tudományos bizottság), mely évente pályázatot írt ki fontos és aktuális témák kutatására. Az intézet első kiadványa az 1965-ben megjelent évkönyvszerű Értesítő volt. melyet Gyarmati Lajos és Porubszky Mária szerkesztett. 1970-ben pedig - a tanítóképzők közül elsőként - kiadásra került a Tanulmányok első kötete. Az évtized végén a tanítóképző intézeteknek rövidtávú, három évre szóló kutatási tervet kellett készíteniük. Az esztergomiak több témája beillett az országos elképzelésbe. A végzett munka értékelésére 1971-ben került sor. Az akkor készült jelentés szerint maradéktalanul teljesítette kutatási tervét a Seres Béla vezette csoport (Szilvay Gyula int. tanár. Benőcz Ferencné. Hamvas Józsefné, Kántor Józsefné és Mihályi Tiborné gyakorló iskolai tanítók) komplex matematikatanítási kísérletével. Ez az OPI által szervezett kísérlet szelídített változata volt, jóval több hagyományos elemre építkezett. Elkészítették az 1^4. osztályokra a kísérleti tanmeneteket és a gyakorlóiskolában az 1-3. osztályokban megkezdték tanítását. A tapasztalatok alapján véglegesített I. osztályos részletes tanmeneteket az MM engedélyével az ország 30 általános iskolájában bevezették. Az 1971/72. tanévben már 32 iskola 107 osztályának 2800 tanulója ismerkedik az itt kidolgozott módszer segítségével a matematika alapjaival. Teljesítették egyéni tervüket Jónás Ferenc, Bartos Jenő és Mészáros Ferenc. Bartos Jenő továbbvitte témáját (az óratípusok problematikája) és 31 iskola 124 osztályában gyűjtött újabb adatokat hozzá. Mészáros Ferenc Személyiség alakulása és a testnevelési mozgások kapcsolata című témájából több tanulmányt írt és publikált. 43