Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 2.

Tartalom - Az intézmény oktatóinak tudományos és művészeti tevékenysége

Templom Katalin Tófalvi Éva Tordainé Vida Katalin Tóth Jevgenija Tóth Kálmán Tóth Sándorné Török Tamás Urbanics Gáborné Végvári István Végvári János Zirkuli Péterné Közülük különböző idős: Baranyai Sándor Bartos Jenó' Budai István Csiffáry Nándor Csiszár Albert Fazekas Sándorné Gyarmati Lajos ilkokban tanszékvezetők voltak: Gyó'ri Csaba Hegedűs Rajmund Horváth Gáborné Hunyadi Zoltán Kaposi Endre Kéri Teréz Mészáros Ferenc Nagy Lajos Pozsonyi Gabriella Sántha Ferenc Süveges Mihály Szolga László Szupek Ferenc Tóth Kálmán Végvári I. János Igazgató-, főigazgató helyettesek egymást követő sorrendben: Gábris József Seres Béla Kaposi Endre Jakab József Pozsonyi Gabriella Müllerné Seres Ágota Füle Sándor Gárdái Zoltán Igazgatók, főigazgatók egymást követő sorrendben: Hegedűs Rajmund Szabó Ferencné Kaposi Endre Gyarmati Lajos Nagy Lajos Gárdái Zoltán A középfokú intézet igazgatója 1949 nyarán még azt jelentette a fó'hatóságnak. hogy az esztergomi Állami Pedagógiai Gimnázium tantestületében figyelemre méltó tudományos munkát végzó' tanár nincsen. Ekkor még nem gondolhatott arra, hogy egyik utódja alig több mint egy évtized múlva - igaz az átszervezés után - már ezt írja jelentésében: „Káderfejlesztési tervünk egyik alapvető' célkitűzése az oktatás, a nevelés és a tudományos kutatómunka egységének a megvalósítása." Ez a valóban felsőoktatási célkitűzés már a felsőfokúvá válás első éveiben megfogalmazódott az intézetben, noha - ami a tudományos munkát illeti - nagyon mélyről indultak. Az akkori testületben egyedül Végvári Istvánnak volt „hozott" egyetemi doktori fokozata, 1960-ban Gábris József, 1964-ig csak Csiffáry Nándor szerzett ilyen címet. Őket a következő években Bartos Jenő, Füle Sándor és Kálmánfi (Kálinfalvai) Béla követte. A későbbi években állandóvá vált a bölcsészdoktori cím megszerzése. Az első 5 esztendő energiáját különben is nagyon lekötötte egyrészt a tanári testület kialakítása, összerázódása, beilleszkedése a város közéletébe, másrészt a zömében nem tanítóképzős tanároknak a tanítóképzés, méghozzá Magyarországon először a felsőfokú tanítóképzés speciális követelményeivel való ismerkedése. Lévén az új tanítóképzők öszvér felsőoktatási intézmények, nem volt tisztázott - az oktató-nevelőmunka mellett - a tudományos kutatómunka előmeneteli és anyagi érdekeltségi helye, rangja. 42