Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 2.

Tartalom - A képzés tartalmi kérdései

gálta ki, mert júniusban a Nógrád és Heves megyei nevelődnek már itt. azaz az audiovi­zuális bemutatóteremben tartották a nyári továbbképző tanfolyamot. Közben 1968 szep­temberében - féléves tárgyként - a tanítóképző intézetekben bevezetésre került az okta­tástechnika eszközei c. tantárgy. Feladata volt, hogy a hallgatók elsajátítsák az általános iskolai oktató-nevelő munkában alkalmazható technikai eszközök használatát. A tárgy oktatásának ezt az - 1968/69-től 1975/76-ig terjedő - nyolc éves szakaszát az eszköz­központúság jellemezte. 1976 szeptemberétől a tantárgy jellege alapvetően megváltozott. Az életbe lépő új főiskolai tanterv az oktatástechnika eszközei helyett az oktatástechnológia tantárgy taní­tását vezette be. A változás nem fogható fel az oktatástechnika tartalmának egyszerű ki­bővítéseként, mivel a korábbi műszaki-technikai ismeretek megszerzésének céljellege helyébe - az oktatástechnikai eszközök célszerű felhasználásának figyelembevételével ­az oktatási folyamat korszerű megszervezésének szükségessége lép, s ezen belül egyik fő feladat az eszközök használatához szükséges technikai ismeretek megszerzése. A meg­növekedett feladatoknak megfelelően a tantárgy oktatása két féléven keresztül heti két órában történt. 1970 decemberében összesítő jelentés készült az oktatástechnikai eszközök haszná­latáról. Készítője szerint az elmúlt időszakban a legelterjedtebben használt eszközök az állókép vetítő, a magnetofon és a lemezjátszó volt. A bemutatóteremben beépített mag­netofon az intézmény egyik úttörő jellegű oktatástechnikai eszköze. Segítségével törté­nő, a folyamattal egyidejű kommentálás teljes értékűvé teszi a bemutató tanítások hatá­sát. A hallgatók hasznosnak ítélik. Egyre több oktató veszi igénybe. A jelentés készítője felhívja a figyelmet arra is, hogy nem hasznos az eszközök divatból való használata, mert az árthat a nemes kezdeményezésnek. Ugyanekkor megemlíti, hogy az 1967/70. tanév első félévében mintegy 200 hallgatói gyakorló tanításon 69 esetben használták a tanító­jelöltek az akkor rendelkezésre álló eszközöket. Miközben egyre bővült az eszközpark és használata, elkerülhetetlennek tűnt. hogy az intézet valamennyi oktatója megismerkedjék azok kezelésével, felhasználásának lehe­tőségeivel. Ennek elősegítése érdekében 1975 februárjában az intézet oktatói számára tanfolyamot szervezett az igazgatóság. Az egyhetes tanfolyam magában foglalta a leg­szükségesebb ismereteket, melyet főképpen az Országos Oktatástechnikai Központ mun­katársai közvetítettek a jelenlévőknek. Ez az évtized már a gyors és látványos gyarapodás időszaka volt. 1971-ben egyik földszinti szemináriumi helyiségben felszerelése került a „magisz­ter" elnevezésű visszacsatoló berendezés. E gép, egy-két próbálkozástól eltekintve - prog­ramok hiánya miatt - kihasználatlan maradt, egy idő után leszerelték. 1973-ban az intézet nagyobb összeget fordított az eszközpark korszerűsítésére. 1974-ben egy szemináriumi helyiség került berendezésre oktatástechnikai labor elneve­zéssel. Itt tárolták az eszközöket, itt folyt a tárgy oktatása is. 1976-ban a tanítóképző intézetek főiskolává válása fordulópont volt az oktatástech­nika fejlődésében is. Az eszközök terjesztése a Gárdái Zoltán vezette természettudomá­nyi tanszékhez tartozott. A technika tantárgykör oktatása a műszaki-személyi feltételek megteremtésénél az oktatástechnika és a technika szempontjai erősítették egymást. A tan­székre mérnöktanárok kerültek. Ebben az időszakban szinte egyszerre történt a hclyisé­39

Next

/
Thumbnails
Contents