Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 2.
Tartalom - A képzés tartalmi kérdései
gek kialakítása és a szükséges eszközpark kiépítése. Mindkettő komoly összegű pénzt és munkát igényelt. Sok esetben a gyárilag előállított eszközök összeállítása vagy átalakítása helyben, a működő szakemberek által történt. Az oktatástechnikai (OT-)labor kialakítása 1976 végén fejeződött be, mely rendelkezett közös, illetve egyéni hallgatói munkahelyekkel, technikusi műhellyel; felszereltsége az akkori viszonyoknak megfelelően korszerű volt. Fontos lépések között szerepelt a zártláncú televíziós rendszer kialakítása. Ennek első lépcsője - 1976-1977 között - a főiskola épületében kialakított vezérlő központ, az ahhoz csatlakozó - felvételek készítését szolgáló - stúdió és az előadó, illetve szeminárium termekben elhelyezett tv-készülékek és diszpécsertelefonok lánca volt. Ki kell emelni az 1977-ben átadott mozihelyiséget, mely egyben a tv-lánc egyik helyiségéül is szolgált. Kialakításához komoly segítséget nyújtott a Komárom-Esztergom Megyei Moziüzemi Vállalat. 1978-79-ben az új gyakorlóiskolában létrejött egy második zártláncú televíziós rendszer, központtal és a hozzá csatlakozó stúdióteremmel. Ez lehetővé tette, hogy egy gyakorlóiskolai osztályban folyó tanítási órát tv-re vegyenek, illetve, hogy a tanítást a helyszínen „élőben" megfigyeljék a tanítójelöltek. A technika témakör oktatásához szükséges helyiségeket (géptan, anyagmegmunkáló, elektrotechnikai) 1976-1980 között szerelték fel a szakmailag szükséges eszközökkel és anyagokkal. 1977-1980 között kiépült a matematikai, a természettudományi és a környezetismereti szaktanterem. Jóval előbb megvalósult a pszichológia laboratórium. Az idegen nyelvek oktatásához megépült 1978-1980 között a - két egymáshoz csatlakozó szemináriumi helyiségből álló - nyelvi laboratórium és nyelvi szaktanterem oktatástechnikai egysége. Végül 1980-ban létrejött egy önálló fotólaboratórium, amely a képi információhordozók előállítását is végezte. A technikai eszközök beszerzése az oktatás szolgálatába állítása komoly munkát, viszonylag magas pénzeszközök igénybevételét kívánta. Szorgalmazói bíztak eredményességében, de az általuk elképzelt siker nem következett be úgy, ahogyan ezt megálmodták. Sok oktató, gyakorló iskolai nevelő lassan ismerte fel hasznosságát, nehezen tudta megállapítani a technika felhasználásának helyes módját, az oktatás folyamatában való alkalmazásának megfelelő kereteit. Az eszközök felhasználása nem mindig volt tudatos. Alkalmazói gyakran divatból, valamiféle vélt előírás végett folyamodtak alkalmazásukhoz. Valóban több divatdiktálta lépésnek is tanúi lehettek az intézményben dolgozók. Egy idő eltelte után a „fentről jövő" bíztatás lanyhult. Nyilvánvalóvá lett. hogy a kezdeti követelmények, elvárások túlzottak voltak, a technika az oktatási folyamat végén nem produkálta azt az eredményt, melyet sokan akkor reméltek tőle. Mindezek ellenére meghonosodott. 40
