Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 2.
Tartalom - A képzés tartalmi kérdései
te újabb. A következő próbálkozásig majd egy évtizedet kellett várni. 1969-ben Képezde néven adja ki az ifjúság újabb lapját, melyből azonban ismét 1-2 szám jelent meg. 1962ben Fórum néven látott napvilágot az újabb kiadvány, de mindössze két számot élt meg. 1972-ben Prizma néven jelenik meg új diáklap. Szerkesztői azt tervezik, hogy tanévenként négyszer állnak a diákok elé. Sajnos azonban már az első szám után ez a próbálkozás is derékba tört. 1975-ben Mutató néven lát napvilágot az újabb próbálkozás, Balogh Miklós hallgató szerkesztésében. Két szám után az ő erejéből sem futotta tovább. A diákság leghosszabb életű diáklapja 1978 februárjában indul Dobbantó néven. Elindítói Antal Gábor, Hrubi Ferenc. Kertész Csaba, Kovács Géza, Oláh Erika, Sztranyovszky Béla, Szunyogh László, Tóth Csaba voltak. A lapot indító első szerkesztőség nagy lelkesedéssel, hozzáértéssel végezte munkáját. Nem csupán szerkesztették, hanem egy ideig maguk is állították elő. Kezdetben minden számhoz külön fedőlapot készítettek. A megjelent írások a főiskola életével foglalkoztak. A szerzők részben fel kívánta rázni az általuk alvónak ítélt diáktársakat, ezért az ifjúsági szervezet néhány vezetője nem rokonszenvezett velük. A szerkesztőség tagjai a következő években a végzősök távozásával fokozatosan kicserélődtek. Talán ennek is következménye. hogy a kezdeti lendület mérséklődött. Az induláskor havonta, később már rendszertelenül jelent meg. Az egyes számok témája, színvonala is ingadozóvá vált. 1980 őszétől az új szerkesztőség ESzTK-ra változtatta a lap nevét, de ezt a főiskolai közvélemény. melynek az eredeti név inkább tetszett, nem fogadta el, ezért pár szám megjelenése után ismét visszatért az eredeti elnevezéshez. Az első szerkesztőség tagjai 10 év múlva találkoztak a főiskolán és azt tervezték, hogy a lap tizedik születésnapját együtt ünneplik meg az akkori szerkesztőséggel oly módon, hogy 1988 őszén együtt adnak ki ünnepi számot. Kezdeményezésük nem talált megfelelő fogadókra, ezért az ötletből mindössze annyi valósult meg. hogy a tíz évvel azelőtti első szerkesztő, Sztranyovszky Béla meleghangú cikket írt valamennyiük nevében, mely az akkor már végóráit élő lapban megjelent. A kilencvenes éveket már nem élte meg az iskola történetének leghosszabb ideig létező diáklapja sem. Tanársegítői voltak sorrendben: Gábris József, Gyárfásné Kincses Edit, Nagy Katalin, Jobbágy Tihamér. A Dobbantó mellett 1979 szeptemberében Gólyatábor néven egy alkalommal megjelent egy kiadvány, mely a ceglédi gólyatábor életéről adott részletes tájékoztatást. Csikesz Erzsébet támogatásával a hallgatók egy csoportja készítette. 1980-ban - ugyancsak a már meglévő mellett - két kiadvány jelent meg egy-egy számmal. Főiskolai Napok címen novemberben, melyet a programok szervezői szerkesztettek. Decemberben Pemzli néven a képzőművészettel a tanórán kívül is foglalkozó hallgatók tették közzé gondolataikat. Tanársegítőjük Krajcsirovics Henrik volt. Technikai eszközök az oktatás szolgálatában A hatvanas években egyre jobban teret hódított az a gondolat, mely szerint az iskolai oktatás korszerűsítése, modernizálása megoldhatatlan a technikai eszközöknek az oktatás folyamatába való tudatos - az eddigieknél nagyobb mérvű - felhasználása nélkül. Az esztergomi intézet is felismerte ebből adódó feladatát. Első alkalommal 1966. febru37
