Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 2.

Tartalom - A képzés tartalmi kérdései

Az 1964-ben alakult képzőművészeti diákkört az első évtizedben Környei László irányította. Később a szakcsoport oktatói váltakozva támogatták az ott tevékenykedő fiatalokat. Az első időszakban évenként, később már ritkábban, nevezetesebb alkalmakkor rendeztek tagjai kiállításokat, melyekkel eljutottak a környék falvainak iskoláiba, művelődési házaiba is. A hetvenes években a Solva klub szekciójaként végzi tevékenységét a kör, ahol sor került az érdeklődő hallgatók és a művésztanárok találkozójára, azok alkotásainak elemzésére is. Az évtized második felében tagjai bemutatkoztak műveikkel a főiskolán a Rondellában, a csolnoki Művelődési Házban. Képzőművészeti úttörőtábor támogatására, sőt szervezésére vállalkoztak. Az intézet oktatóinak némelyike nem elégedett meg azzal, hogy részt vesz a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) munkájában, hanem a jövő tanítóit is igyekezett az egyesületben végzendő munkára felkészíteni. Az érdeklődő jelöltek részvételével 1977-ben hallgatói TIT csoport alakult, 1984-ben már 17 főből áll a közösség. Tevékenységüket Hegedűs Rajmund majd Kéri Teréz irányította. Ugyanakkor 1977-től Prunkl János vezetésével diákrajzkör működött. Tagjai a képzőművészethez kapcsolódó tanulmányi utakat szerveztek, foglalkozásaik során plasztikai munkákat készítettek. Szunyogh László hallgató szobor- és éremkiállítására is sor került. 1979 őszén - Képzőművészeti Diákkör néven - új csoport alakul. Tagjai a népi mesterségekkel, a kosárfonás, a szövés, a kerámiakészítés tudományával ismerkednek. Több alkalommal kiállításon számolnak be tevékenységükről. Segítik a dorogi József Attila Művelődési Ház rajz szakkörét. Az iskola életében gyakran tölt be jelentős szerepet a jól működő helyi diáksajtó, melynek segítségével az írói vagy művészi tehetséggel rendelkező fiatalok bemutatkozhatnak társaiknak. Másoknak meg lehetőségük nyílik arra, hogy elmondják véleményüket iskolájuk mindennapjairól, saját sorsuk alakulásáról. Eddigi ismereteink szerint a mai értelemben vett első diáklap az intézetben 1940. október 16-án jelent meg Diákújság címen. 1942-ben már a Diákszárnyak nevet viseli. A következő időszakban, valószínű a háborús évek okozta nehézség miatt megszűnt. A háború után az iskolai sajtó szerepét a faliújság töltötte be. mely gyakorta osztályonként is megjelent. Gyakorisága változó, témáját egyrészt az osztályközösség mindennapi gondjaiból merítette, másrészt helyi és országos politikai eseményekre reagáltak segítségével a cikkek szerzői. Az ifjúsági szervezet vezetői is itt adtak tájékoztatást a programokról, segítségével mozgósították a fiatalokat rendezvényekre, a különböző társadalmi akciókra. Az intézet felsőfokúvá történt átszervezése után jelentősége átmenetileg megnőtt. Cikkei nem voltak annyira kisdiákosok, mint az előző évtizedben. Ez érthető, hiszen az új diákok, a hallgatók már korosabbak voltak elődeiknél, nagyobb élettapasztalattal rendelkeztek. Ezekben az években már csak egy készült, melyet az épület mindenki által könnyen elérhető részén helyezték el. Több éven keresztül komoly mozgósító ereje volt, ugyanakkor vitafórumot biztosított a hallgatók, néha az oktatók számára is. A hatvanas évek második felére veszített jelentőségéből, lassan megszűnt. Évtizedek során nyomtatott vagy sokszorosított diáklap kiadására is történt több alkalommal kísérlet. Első alkalommal már a felsőfokú képzés első évében, 1960. április 4-én Új, tavaszi seregszemle címen. Szerzői között a hallgatók mellett ott találjuk az oktatókat is, mely bizonyíték arra, hogy az átszervezést követő hónapokban, sőt években e két generáció közti kapcsolat szoros volt. Sajnos - mindezek ellenére - az első számot nem követ36