Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 2.

Tartalom - A képzés tartalmi kérdései

Az elméleti anyag oktatását az 1959. évi tanterv kezdetben három, később két félévben írta elő. 1961-ben az óraterv - több tárgy összevonásával - létrehozta az iskolán kívüli munka elnevezésű tárgyat. A tárgy elméleti anyaga a hallgatók általános műveltségére és a pedagógusképzésben szerzett szakműveltségére támaszkodott. A jelöltek gyakorlati felkészítése szakkörökben folyt. A népművelőképzés újabb korszaka az 1960-as évek második felében kezdődött. Az új tanterv az előzőekhez képest visszalépést jelentett, mert megszüntette a szakköröket, a képzést egyoldalúan elméleti síkra terelte. Az 1970-ben bevezetett új tanterv a tárgy oktatásának feladatát már az alábbiakban határozza meg: „A tiszteletdíjas művelődési otthon igazgatói munkakör ellátásához szükséges népművelés-elméleti és gyakorlati ismeretek elsajátíttatása, korszerű művelődéspolitikai szemlélet kialakítása." A tanterv e feladatnak megfelelően meghatározza az elméleti anyagot és a gyakorlatok jellegét. Az elméleti oktatás az utolsó két félévben történik. „A gyakorlati munka megfigyeltetése a művelődési otthon típusú intézményekben, klubban, ismeretterjesztő rendezvényeken és a művészeti nevelés különböző alkalmain. Gyakorlati feladat-megoldásokkal a hallgatók jártasságot szereznek a klubkönyvtár és a művelődési otthon típusú intézmények irányítására, szervezésére." A tanterv speciálkollégiumok formájában ismét módot adott - az előzőleg megszüntetett - népművelési szakkörök újbóli működésére. így megindul a könyvtár, a klub. a honismereti munka, a karvezetés területén a képzés - most természetesen fakultatív jelleggel. A gyakorlati képzés két típusban történt; megfigyelésen alapuló tapasztalatszerzés és feladatmegoldások. A tárgy oktatását ebben a korszakban a nyelvi és irodalmi szakcsoport gondozta, de - érdeklődési körüknek megfelelően - bekapcsolódtak a munkába más szakcsoportok oktatói is. 1976 őszén közművelődési tanszék alakult, mely már önálló gazdája a népművelési szakemberek képzésének. Az akkor életbe lépett tanterv - szakkollégiumi elnevezéssel minden tanítójelölt számára előírt valamilyen speciális képzési formában való részvételt. A hagyományos tanítóképzési tanterv mellett eleget kellett tenniük azon előírásoknak, melyeket a választott szakkollégium előírt. Képzésük elméleti és gyakorlati részből állt, átfogta az egész hat féléves időszakot. Mindkét szakkollégium tagjai gyakorlatuk zömét külső intézményekben végezték. Megismerték a művelődési otthonokban folyó munkát, több alkalommal találkoztak a társadalmi és tömegszervezetek kulturális tevékenységét összefogó megyei szervek, intézmények munkatársaival. Mindezek mellett jó gyakorlatnak bizonyult számukra a főiskolán működő ifjúsági klub keretében végzett tevékenység. A könyvtári szakkollégiumot választók iskolai és gyermekkönyvtárakban végezték gyakorlatukat. Ennek során megismerkedtek az állománygyarapítás, a feltárás, az olvasószolgálat, a könyvtári tanácsadás területén végzendő feladatokkal, módszerekkel. A népművelési szakkollégium tagjai az alábbi intézményekben végezték gyakorlati tevékenységüket: Tata, Megyei Művelődési Központ; Esztergom, Petőfi Sándor Művelődési Központ; Nyergesújfalu, Ady Endre Művelődési Központ. 31