Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 2.
Tartalom - A képzés tartalmi kérdései
A KÉPZÉS TARTALMI KÉRDÉSEI Történelmünk tanúsítja, hogy hazánkban a tanítóképzés az iskolai oktatásnak az a területe, mely számára a társadalom nevében a mindenkori hatalom a legszigoníbban és legkonkrétabban fogalmazza meg elvárásait. Tetten érhető ez nem csupán az oktatott szaktudományok, hanem a pedagógiai elmélet, gyakorlat megválasztásában, de talán leghatározottabban, legszigoníbban a világnézeti elvárásokban. A tanítóképzőtől, a falai közül kikerülő nevelőtől minden korban elvárták, hogy az állam hivatalos ideológiájának, az aktuálpolitikai nézeteknek ismerője, kiszolgálója és meggyőződéses terjesztője legyen. Mindezeken nem változtatott az sem, hogy a képzést 1959-ben felsőfokú, majd 19751976-ban főiskolai rangra emelték. Az 1959-es átszervezést irányító országos tanácsadó testület egyértelműen foglalt ebben állást: „A tanítóképző intézet célja, hogy az általános iskola I—IV. osztálya számára művelt, hivatásához értő és azt szerető dialektikus materialista világnézettel rendelkező, kommunista erkölcsű tanítókat képezzen." Ahhoz, hogy a hazai oktatásügy legújabb intézménye képes legyen a támasztott követelményeknek megfelelni, olyan oktatókra volt szüksége, akikről úgy vélték, hogy e követelményeknek képesek eleget tenni. Ezért igyekeztek megszabadulni azoktól, akiket nem tartottak erre alkalmasnak. Akik alkalmasnak találtattak, azoktól a felügyeleti hatóság - főleg az indulás éveiben - elvárta, hogy szakmai tudásuk mellett megfelelő politikai, világnézeti ismeretekkel is rendelkezzenek. Előírták, hogy elvégezzék azokat a politikai tanfolyamokat, iskolákat, melyeket az elvárás szerinti munkavégzéshez szükségesnek ítéltek. Az 1959-ben született új típusú intézményeknek szakmailag is úgy kellett a munkájukat végezni, hogy képesek legyenek fokozatosan beépülni a hazai felsőoktatási rendszerbe. Ezzel párhuzamosan elvárták a bennük tevékenykedőktől, hogy átmentsék az átszervezett nevelőképzés számára mindazokat az értékeket, melyeket a megelőző munkahelyükön szereztek. Az indulás évében életbe lépő tantervben a hagyományos és az új elképzelések egyaránt megtalálhatók voltak. Részletcsen szabályozta az új intézmények feladatát. Megfelelő hangsúlyt kapott a már előzőleg megszerzett általános műveltség, a tudományos ismeretek gyarapításának módja, fontossága. Kiemelt feladatként szerepelt a 6—10 éves korosztály neveléséhez szükséges eljárások, módszerek elsajátítása, e korosztály gondolkodásának megismerése. Elvárták a dokumentum készítői, hogy a felnőttek között végzendő munkára is felkészüljenek az ifjú tanítók, továbbá, hogy saját érdekükben is megismerkedjenek a legalapvetőbb kutatási módszerekkel. Az első tanterv szerint hat félév alatt közel 30 tantárggyal találkoztak a jelöltek, melyek egy részével már a középiskolában is foglalkoztak, jelentősebb részük azonban addig ismeretlenként jelentkezett, melyeket a választott szakma fogásaival való ismerkedés hozott a felszínre. 19
