Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 2.

Tartalom - Tanító- és óvónőképzés felsőfokon

része is kétkedve fogadta az „egy fedél alatti kettős képzést", mely megint nem sokáig tartott. Alig épült ki sajátos rendszere. 6 év után - 1976 júniusában alig ismert indokkal - ismét megszüntették a városban az óvónők képzését. Szinte érthetetlen, hogy e nagy múltú iskolavárosban a legkisebbek nevelőinek képzése mindeddig nem tudott gyökeret verni. Viszont 11 évi szünet után 1987 őszén - az utolsó pillanatban született döntéssel - negyedszer is beindult a nappali tagozaton 22 hallgatóval. A tanítóképző főiskolával továbbra is egy szervezeti egységet alkot, de külön speciális tantervvel működik. Nemzetiségi nevelőképzés Az iskola másfél évszázados története során keletkezett különféle írott anyagok bizonyítják, hogy működésének egész időszakában voltak nemzetiségi - főleg szlovák és német, elenyésző számban horvát, szerb, ruszin és román - tanulói. A növendékek képzése során a múlt században figyelembe vették azt. hogy ezek elsősorban arra a területre térnek vissza, ahonnan érkeztek, ezért az ott végzendő munka sajátosságaira is felkészítették őket. Erről történetének első évtizedeiben kevés igazolást állítottak ki, de anyakönyvi bejegyzések és jegyzőkönyvek bizonyítják képzésüket. Ezen igazolások (oklevelek) száma ma már nem állapítható meg még megközelítő pontossággal sem. Vannak évtizedek, amikor a nemzetiségi tanulók száma ismert, de ez csupán bizonytalan támpont lehet, mert nem valószínű, hogy minden magát valamilyen nemzetiségűnek valló tanuló ragaszkodott ehhez a megjelöléshez. A magyarul alig beszélő szlovák, német tanulók képzése a különben magyar nyelvű esztergomi intézetben a múlt században, sőt a század elején sem okozott gondot, mert oktatóinak egy része a magyar nyelv mellett a szlovákot és a németet is beszélte. Mind a nagyszombati, mind az esztergomi intézet oktatói gárdája képes volt három nyelven oktatni, tanulóival társalogni, hiszen közülük is többen valamelyik nemzetiség tagjai voltak. Az esztergomi és a nagyszombati intézet tevékenysége az esztergomi érsekség munkája révén több területen összekapcsolódott. Az 1868. évi népoktatási törvényben előírtak megvalósítása során kiderült, hogy a nemzetiségi területeken még nagyobbmérvű a tanítóhiány, mint az ország magyarok által lakott részein. Ezen kíséreltek meg enyhíteni azáltal is, hogy 1872 nyarán Liptószentmiklóson 104 résztvevővel hathetes tanfolyamot tartottak azok számára, akiknek a tanításban még kevés gyakorlatuk volt. vagy nem rendelkeztek képesítéssel. E tanfolyam is magyar és szlovák nyelven folyt, sőt annak befejeztével az oklevelet is két nyelven állították ki. Az 1940-es évek végén a budapesti Tanárképző Főiskola feladatává tették, hogy az általános iskola mindkét tagozatát lássa el nevelőkkel, köztük nemzetiségiekkel. Ennek megoldására nemzetiségi tanszékek is létrejöttek. Rövidesen kiderült azonban, hogy a főiskola e követelményeknek nem képes megfelelni. A nemzetiségi tanítóképzés ügyében nem született megnyugtató rendelkezés. A helyzet a tanító- és óvónőképzés 1959-ben történt átszervezésével sem változott. Az esztergomi intézetben az 1960/61-es tanévtől fakultatív nyelvként lehetővé tették a szlovák nyelv tanulását, de a hallgatók alig mutattak érdeklődést, pedig - mint később kiderült - a megoldás Esztergomra várt. 13