Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 2.
Tartalom - Tanító- és óvónőképzés felsőfokon
Elsősorban Pest megye illetékesei tettek a helyzet gyors megoldására több alkalommal konkrét javaslatot. A területükről érkezett hallgatók létszámának látványos emelése érdekében tekintélyes összeggel is hozzájárultak volna új kollégium építéséhez, mely napirenden volt ebben az időben. Az általuk tervezett együttműködés nem hozott megfelelő eredményt, ezért határozottabb lépésre szánták magukat. Saját tanítóképző létrehozásáról döntöttek. Ez jogilag rövid úton nem volt megvalósítható, ezért született a Művelődési Minisztérium támogatásával az a döntés, hogy fiókintézményt hoznak létre, melyet a már működő valamelyik intézmény tagintézeteként működtetnek. A megyeiek ehhez Zsámbékot találták megfelelőnek, ahol akkor a Gödöllői Agráregyetem egyik kara működött, de az épület 1948 előtt a tanítóképzést szolgálta. Gyámintézetként Budapest és Esztergom került szóba. A választás során a döntés Esztergomra esett. 1977. április 8-án feladatul kapta, hogy működjék közre az új intézmény létrehozásában. A szakminisztérium intézkedése következtében Pest megye és az esztergomi főiskola közösen teremtették meg az új intézmény működési feltételeit, amely 1977. szeptember l-jén esztergomi tagozatként megkezdte működését. Az esztergomiak „felügyelete" formális volt. inkább a szakmai segítségre szorítkozott. E függőségi viszony nem tartott sokáig. A pénzét sem kímélő tanácsszervezet hamar elérte, hogy intézménye teljes jogú felsőoktatási intézmény legyen. 1983. szeptember l-jével a függőségi viszony megszűnt. Zsámbék önálló főiskola lett. Az akkoriban két-három évenként történt felmérések és becslések azt jelezték, hogy rövidesen tanárhiány lép fel a felső tagozatban. Ennek elkerülése érdekében a tanárképzés bővítésének a gondolatával foglalkoztak. Felmerült az a gondolat, hogy 1979 őszétől Esztergomban néhány szakon tanárképzést is indítanak. A főhatóság felkérésére a főiskola megtette ehhez a szükséges előkészületi lépéseket, melynek során az alábbi szakpárok indítását készítette elő: történelem - ének, orosz - testnevelés, rajz - matematika. Az előkészítő munka kellős közepén a főhatóság minden indoklás nélkül visszalépett a terv megvalósításától. Az 1980-as évek közepén ismét igényként jelentkezett, hogy nevet kapjon az intézmény. A kölcsönös konzultációk során az a vélemény alakult ki, hogy a legindokoltabb volna, ha az Esztergomban is működő humanista főpap. Vitéz János nevét venné fel, melynek felvetését az évtized politikai levegője már nem találta elvetendőnek. A Magyar Tudományos Akadémia és a római katolikus egyház támogatásának megszerzése után elindulhatott a gondolat megvalósításának konkrét előkészítése. A főigazgató bevonta a munkába azon munkatársait is. akik megfelelő kapcsolatokkal rendelkeztek és hajlandónak mutatkoztak az együttműködésre. Az összefogást siker koronázta: 1989. május 2-től használja az intézmény a Vitéz János Tanítóképző Főiskola nevet. Ezt megelőzően - 1988. szeptember 8-án - a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Pedagógiai Társaság közreműködésével neveléstörténeti konferencia zajlott a főiskolán, melynek tárgya Vitéz János műveltségeszménye volt. E rendezvény anyaga a Tanulmányok külön számában is napvilágot látott. 1989 szeptemberében pedig a Kiskönyvtár című sorozat 11. számában nyilvánosságra került mindazon tárgyalások és levelezések anyaga, melyek a névadás előkészítésének hónapjaiban a kitűzött cél megvalósítását voltak hivatottak szolgálni. 1990. május 15-én a főiskola tanácsa Vitéz János emlékérmet alapított. Ezt első alkalommal az a 44 személy kapta, akik a legtöbbet tettek a névadás sikere érdekében, akik magukévá tették, felkarolták az ötletet. 1 1
