Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 2.
Tartalom - Tanító- és óvónőképzés felsőfokon
zösségnek. Másnap - szeptember 14-én - az Oktatási Minisztérium 130/1976 M.K. 14./0.M. számú utasításával kiadott tanterv alapján 167 nappali és 205 levelező' hallgató részvételével indult az oktatás az újdonsült főiskola első évfolyamán. Az oktatói kar ezúttal 11 fővel bővült, elérte a 49 főt. Az azonos vagy rokon tárgyakat oktató tanárok önálló szakmai tanszékekbe szerveződtek. 1976. szeptember l-jén az Esztergomi Tanítóképző Főiskolán az alábbi tanszékek kezdték meg működésüket: Közművelődési Tanszék (Ide tartozott a közművelődés és a könyvtáros képzés.) Marxizmus-leninizmus Tanszék Művészeti Nevelési Tanszék (ének-zene, rajzképzés) Neveléstudományi Tanszék Nyelvi és Irodalmi Tanszék (Feladata anyanyelvi tárgyak és idegen nyelvek oktatása, a jelöltek felkészítése ezek tanítására.) Természettudományi Tanszék (Ellátta az oktatástechnológiai feladatokat és a matematika oktatását.) Testnevelési Tanszék. A tanszékekkel együtt alakult ki azon szakmai bizottságok rendszere, amelyeknek feladata ugyancsak a nevelő-oktató munka segítése, bizonyos részterületeken jelentkező feladatok megoldása, a munkát segítő javaslatok kidolgozása. E testületek ez alkalommal a következők: - Nevelési Bizottság - Tudományos Bizottság - Közművelődési Bizottság - Sportbizottság - Diákjóléti Bizottság Mind a tanszékek, mind a bizottságok száma, elnevezése a következő években többször változott. Az 1970-es évek elejére szinte megoldhatatlannak tűnő pedagógus-, főleg tanítóhiány lépett fel az országban. Ennek több oka volt. A szülőképes tanítónők természetes lépésként vették igénybe a gyermekszüléssel járó szabadságot. Helyettesítésük egyre nagyobb gondot okozott az általános iskolákban. Lényeges általános és középiskolai napközi építési program valósult meg az országban, amely az önálló intézmények számának gyarapodásához vezetett. E törekvés magában hordozta az egésznapos iskola szervezésének gondolatát is. Ebben az időben erősen hatott a pedagógustársadalomra az a nézet, hogy a kis létszámú osztályokban jóval eredményesebb lehet a gyermekek nevelése és oktatása, tehát törekedni kell ennek megvalósítására. A középiskolák könnyebben ki tudták elégíteni igényeiket, mert „elcsábították" a felső tagozatban oktató, egyetemet, pedagógiai főiskolát végzett nevelőket. Ennek következtében számtalan általános iskola a működőképtelenség határáig jutott. Elkerülhetetlenné vált a képesítés nélküli nevelők (főleg tanítók és óvónők) egyre tömegesebb alkalmazása, amely új feladatok elé állította azon tanítóképzőket, melyeknek környezetében lényeges tanítóhiány keletkezett. A nappali tagozaton a létszámnövelést gazdasági okok nem tették lehetővé, ezért folyamodtak az illetékesek a jóval olcsóbb levelező képzésben résztvevők létszámának szinte korlátlan emeléséhez. 10
