Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 2.

Tartalom - Gyakorló Általános Iskola

feladatának. Az általános iskola szertári része összezsugorodott, e tekintetben hátrányosabb helyzetbe került néhány városi iskolánál. A két intézmény egy tornatermet használt, melynek következtében az általános iskolások a szükséges időnek a felében sem jutottak megfelelő testnevelési lehetőséghez. Voltak tantermek, amelyeket a tanítójelöltek és kis tanítványaik felváltva használtak. A zsúfoltság enyhítését szolgálhatta volna, hogy a város általános iskoláihoz hasonlóan itt is kétmú'szakos tanítást vezessenek be, de ez a gyakorlati tanítások miatt lehetetlen volt, mert a tanítóképző munkáját is teljesen felborította volna. Közben éppen azért, mert a városban egyedül a gyakorlóban volt egyműszakos a tanítás - a már említett nehézségek ellenére is - szinte kivédhetetlen volt a szülők rohama, mivel egyre többen szerették volna a mú'szakváltás elkerülése végett gyereküket a gyakorlóba járatni. Az egy épületben élésnek, a zsúfoltság ellenére volt azonban - a tanítójelöltek szempontjából - haszna is, többet és sokat találkoztak, összefutottak kis növendékeikkel, amely jó hatással volt viselkedésükre, fejlődésükre, tanítóvá formálódásukra. Ennek ellenére az épület zsúfoltságának megszüntetése elkerülhetetlenné vált. Felmerült az előző években kiépült felső tagozat felszámolásának a gondolata is. de ez nem bizonyult járhatónak, hiszen a város ugyancsak zsúfolt iskolái nem lettek volna képesek valamennyi felső tagozatos tanulót átvenni. Evenként nagy nehézséget okozott a negyediket végzettek felének az átadása is. Erre azért volt elkerülhetetlenül szükség, mert az alsó tagozat évfolyamonkénti két osztálya az ötödiktől egyre csökkent. Ez is a gyakorló helyzetének végleges megoldását sürgette. A hetvenes években általános iskola építését könnyebben engedélyezték, mint kollégiumét. így egyre érezhetőbbé vált, hogy a tanítóképző épületéből a gyakorló fog kiköltözni, csupán azt volt nehéz megállapítani, hogy mikor. Ezekben az években nyolc alsótagozatos. négy felsőtagozatos osztály és négy napközis csoport működött. Hosszas utánajárás után végre biztosítottnak látszottak az építkezéshez szükséges feltételek. A megvalósításhoz szükségessé vált az építkezés helyének kijelölése. Az első elképzelés szerint az épületet a Béke téren javasolták felépíteni. 1974 őszén sor került a helyszín megtekintésére, a kiszemelt terület körülhatárolására, melyet a városi tanács illetékes műszaki embere irányított. A hely szerencsésnek látszott már csak azért is, mert közel volt a főiskola épületéhez, így a kapcsolattartás zavarmentesnek ígérkezett. A következő hónapokban azonban aggályok merültek fel a kiszemelt területtel kapcsolatban, így esett a választás a Prímásszigetre, ahol 1975 novemberében történt a helykijelölés (Helischer utca 5.). 1977. szeptember 10-én tette le az új épület alapkövét a Komárom Megyei Tanács elnöke, melyet 1978. szeptember 4-én Garamvölgyi Károly miniszterhelyettes már átadott rendeltetésének. Az új 16 + 4 tantermes, nagyméretű tornateremmel, szertárakkal és konyhával ellátott modem épület - mely a megyei tanács és a Művelődési Minisztérium együttműködése eredményeként létesült - kielégíti a szükséges igényeket. Folyt a tervezgetés tanuszoda építéséről, az elképzelés meghiúsult, de 1982-ben megépült a sportpálya. Az átköltözést nagy körültekintéssel szervezték meg. melyből a tantestület, a nyolcadikos tanulók, a szülői munkaközösség tagjai és a főiskola hallgatói is kivették részüket. 104