Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 2.

Tartalom - Gyakorló Általános Iskola

GYAKORLÓ ÁLTALÁNOS ISKOLA A főegyházmegye érseke 1893. augusztus 31-én kiadott rendeletével alkotta meg a tanítóképző gyakorlóiskoláját. Az akkori Un utca 5. szám alatt működő érseki elemi iskola kapta ezt a kitüntető címet. Az iskola és utóda, mely 1889-től a képzővel egy épületben működött, mindvégig eredménnyel szolgálta a tanítóképzés ügyét. A főiskola 1970-1980-as években érvényben lévő Szervezeti és Működési Szabályzata szerint napjainkban hármas feladatot lát el. „Feladata az általános iskolai tanulók korszerű, példamutató nevelése, valamint a tanítóképző főiskolai hallgatók gyakorlati képzésének ellátása, továbbá a már működő pedagógusok továbbképzésének segítése." A két intézmény legfontosabb kapcsolódási pontja az elmélet és a gyakorlat egységének a biztosítása, mely napi munkakapcsolatot igényel. Ez a jelöltek gyakorlati képzésében történő együttműködésben és a főiskolai oktatók által végzett szakfelügyelői tevékenység során valósul meg. A jelöltek itt végzik a gyakorlatok zömét, és itt kapják a legerőteljesebb impulzusokat a nevelői hivatás kialakulásához. A két intézmény kapcsolata azonban nem egyszerűsíthető le arra a modellre, amely szerint a hallgatók elméleti ismereteiket a főiskolán szerzik, a gyakorlati készségeket a gyakorlóiskolában. Kapcsolatuk sokkal bonyolultabb, mert a bennük folyó tevékenység sokféle módon kapcsolódik össze, és az eredményes képzésben feltételezik egymást. A kapcsolatok szervezője elsősorban az 1971 óta létező, a gyakorlati képzésért felelős főigazgató-helyettes és a gyakorlóiskola igazgatója, illetve 1979 óta az általános iskola egyik igazgatóhelyettese. A felsőfokú tanítóképző létrejöttekor sor került a gyakorlóiskola átszervezésére, bő vítésére is. Továbbra is egy épületben maradt a tanítóképzővel, de nagyobb lett részesedése az épületből, nevelőinek száma 15 főre emelkedett, akiknek többsége más iskolákból. más helységekből érkezett. A tanítás nyolc osztott (két-két párhuzamos) osztállyal és két összevont tanulócsoporttal, valamint két napköziscsoporttal indult. A nagy igényre való tekintettel 1964-ben megkezdte működését a harmadik csoport is. E csoportoknak külön helyiségük nem volt, az erre legalkalmasabb osztályteremben nyertek elhelyezést. Már az 1960-as évek közepétől egyre gyakrabban merült fel annak az igénye, hogy az iskolát nyolc osztályos, teljes általános iskolává fejlesszék. Ezt sürgette az iskolai élet kiteljesedésének szükségessége, a tanulók, de a tanítójelöltek érdeke is. Felső tagozat híján az iskolázási körzet nélkül működő iskolából négy év után a viszonylag kialakult közösségből a tanulók a város öt iskolájába szóródtak szét. így nem élt együtt a 6-14 éves korosztály egy iskolában. A tanítójelöltek csak külső gyakorlatokon ismerhették meg a felső tagozatban folyó munkát, az átmenet (négy-öt osztály) problémáit. Az intézményi vezetés kezdeményezése alapján 1968/69-től megkezdődött a felső tagozat fokozatos kiépítése. Közben megszűntek az összevont osztályok. A felső tagozat kiépülése magával hozta a tanulói és a nevelői létszám újabb emelkedését, újabb tantermekre volt szükség. Közben nőtt a hallgatói létszám is. Ezek a tényezők évről évre fokozták az épület zsúfoltságát, amely 1976 - a főiskolává történt átszervezés - után már szinte tarthatatlanná vált. Mindezek közvetkeztében fenn állt annak a veszélye, hogy az egy épületbe zsúfolt két intézmény egyike sem tud megfelelni 103