Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 2.

Tartalom - Tanító- és óvónőképzés felsőfokon

Ez utóbbi megvalósulása esetén viszont a tanítóképzés és az óvónó'képzés összevonásával a 3-10 éves gyermekek számára is egységes nevelőképzés valósulna meg. Mások szerint egységes általános iskolai nevelőképzés megvalósítása a járható út. Ebben az esetben a pedagógusképzésből az óvónőképzést kirekesztenék, viszont mindenki kapna az alsó tagozaton való tanításra jogosító tanítói, valamint a felső tagozatban egy tárgy tanítására jogosító diplomát. Ebben az esetben a képzési időt egységesen négy évben határoznák meg. Az esztergomi intézet is elkészítette sajátjavaslatát, melyet 1971 júliusában továbbított a főhatósághoz. A javaslattevők az intézetet alkalmasnak ítélték bármely fenti elképzelés megvalósítására. A hagyományos tanítóképzésen kívül felmerült az a gondolat is, hogy az intézmény szervezett továbbképző intézetté alakuljon át. A legtöbben az egységes pedagógusképzésbe kapcsolódtak volna be legszívesebben. Úgy képzelték el, hogy a meglévő tanítóképző mellett valamilyen egyszakos tanári oklevelet is szerezhettek volna a jelöltek. Ezek birtokában jogot szerezhettek volna arra, hogy az általános iskola mind a nyolc évfolyamán taníthassanak. Megvalósíthatónak ítélték a magyar, az orosz, az eszperantó, az angol, a német, az ének, a rajz pedagógiai tanárképző főiskola követelményének megfelelő oktatását. Olyan komolyan foglalkoztatta a kérdés az esztergomiakat, hogy tervük elkészítésével egyidőben bejelentették igényüket az oktatást szolgáló épületrész bővítésére, valamint új kollégium és gyakorló általános iskola építésére. Az elképzelt új feladatok zökkenőmentes előkészítése, megvalósítása érdekében szoros kapcsolatot alakított ki az intézet az egri tanárképző főiskolával, ahol a felmerült és általuk remélt átszervezéssel összefüggő kérdéseket tanulmányozták. Az évtizedekig tartó küzdelem eredményeként az 1959-ben létrejött felsőfokú intézményeket számtalan szakértő még mindig tökéletlennek ítélte. A két- illetve hároméves képzési idő miatt nem tekintették valódi felsőfokú intézménynek. E csorba kiküszöbölésének szándékával hozott tantervi intézkedések sokasága szinte követhetetlen. Ezen intézkedések általában a szakosítás, az oktatói önállóság növekedésének irányába mutattak. Közben megszületett a legfelsőbb szintű jogszabály is a változtatáshoz. A Magyar Népköztársaság 1974. évi 13. számú törvényerejű rendelete tanítóképző főiskolák felállítását rendelte el, de az óvónőképzők sorsáról nem intézkedett. Ekkor már mindössze nyolc tanítóképző működött az országban. Szegeden teljesen megszüntették a tanítóképzést. Nyíregyháza és Szombathely tanárképzővé alakult át, ahol megmaradt a tanítóképzés is. Valamennyi intézmény felfelé kapaszkodott, a nálánál „alantasabbat" viszont nyűgnek tartotta, az ott folyó munkát általában csak „az előírás miatt" végezte. A Minisztertanács 1045/1974. évi VIII. 31. számú rendelete részletesen szabályozta az átszervezéssel összefüggő feladatokat. Egyértelműen meg nem magyarázható indokkal Budapest, Győr, Jászberény, Kaposvár 1975-ben. Baja. Debrecen, Esztergom és Sárospatak 1976. szeptember l-jén váltak tanítóképző főiskolává, azaz teljes jogú felsőoktatási intézménnyé. Esztergom 1976. szeptember 13-án délelőtt 10 órakor tartotta tanévnyitó ünnepségét és főiskolává avatását a Dunaparton lévő, akkor Tökház nevet viselő üzemi kultúrházban. A megye, a város, az előző évben előrelépett testvérintézetek képviselőinek jelenlétében az ünnepélyes aktust Gosztonyi János államtitkár vezette, aki meggyőzően méltatta a nap jelentőségét; a megyei tanács elnöke díszes zászlót adományozott a kö9