Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása

Életrajzom

A városi főorvosi és kórházigazgatói állomásra Marosi József képviselő Úr és 41 képviselőtársa nevében Dr. Feichtinger Sándor orvostudor Úrra önálló ajánlat tétetvén, egyhangúlag városi főorvossá és kórház igazgatóvá megválasztatott. Tekintve azt, hogy az 1876-ik évi 14. tc. 143 § a községi orvosok hivatalát állandósítani rendelé, ennélfogva Feichtinger S. vár. főorvos Úr úgyis mint a városi közkórház igazgatója, ilyen minőségében életfogytiglan megválasztatottnak elnökileg megerősíttetett. Kiadta Takács Géza főjegyző." Munkásságom a városi főorvosi állásomban sokféle és a közegészség minden ágára kiterjed, de leginkább a közkórház vezetésére, melyben rendelő és igazgató orvos is vagyok, melyet naponként 8 órakor reggel szoktam látogatni, ott ambulans betegeket fogadni, és minden előforduló operatiókat végezni; mi mellett az alorvos és az apácák segédkeznek. A betegek létszáma évenként 600 és 700 közt ingadozik. Jellegénél fogva mint közkórház minden jelentkező beteg felvétetik és ápoltatik. Számosak a heveny lobok és lázak, de túlnyomóak a chronicus betegek: kütejesek, lábfekélyekkel, syphilissel, tuberculosissal, váltólázzal, alhas daganatokkal és súlyos testi sértésekkel, mely utóbbiakhoz a legnagyobb contingenst szolgáltatják a gazdasági gőzgépek. Ezen gépek által ejtett sérülések többnyire oly súlyosak, hogy csak csonkítások által - amputatio - gyógyíttathatnak, miért ezen mütevést többször vagyok kénytelen teljesíteni. A kórház szellőztetésére, tisztántartására, a betegekkeli jó bánásmódra és a kielégítő jó táplálkozásra különös gondot fordítok. Mióta azt kezelem, javításokat is eszközöltem. Egy külön syphilisticus osztályt két szobából építtettem, 1880-ban jégvermet, 1881 juli egy külön cellát elmebetegek és egy elkülönített szebb szobát honoratiósok számára berendeztem. A sebészeti készletet szaporítottam. Közbenjárásom által a kórház számára a káptalantól két magas szekrényt eszközöltem septemb 1874-ben. De az apácák behozatala a kórházba nem az én érdemem, sem az én tanácsomra nem történt. Ezeket Molnár János káptalan (most komáromi apát) Palkovics polgármesterrel együtt csempészték be. Ha kissé több gondot fordítanának a betegekre és azoknak tisztántartására, a syphilisticusokat is ápolnák és más, világi rendszabályok alatt állnának, a kórházaknak áldásaivá válhatnának. A kórház kápolnája is nagy és előnyös változáson ment át, azt kifestette és új oltárt készíttetett Dankó prelátus, új padokat Szabó püspök, aki egy Szűz Mária szobrot fából Tyrolisból is hozatott. A templomi készletek az apácák által kijavíttattak. Szóval a kápolna érdekében minden megtétetett. (Több mint a kórház javára.) Külalakja a kórháznak még most is olyan, mint volt, midőn azt Majer István - fiatal korában - rézre metszette. A belügyminiszter rendelte, hogy minden közkórháznak felelős igazgatója és külön gondnoka legyen. Ennek megfelelve kimondták, hogy „1877-ik évi febr 22-én tartott Esztergom város közgyűlésében Feichtinger S. főorvos Úr ezennel közkórházi igazgatóvá kineveztetik." 98