Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása

Életrajzom

mellyel mi csakugyan Olaszországot, Schwcizot minden akadály nélkül bejártuk. Itthon Jagasits kudarcát avval igyekezett takargatni, hogy azt híresztelte, hogy majd útközben elfognak és visszaterelnek, mert nem hitte, hogy nélküle sikerülni fog Bécsben úti levélre szert tenni. De biz' ez csak üres, rossz tréfa volt, mert én szerencsésen juli 7-én a befejezett utazás után hazaérkeztem. Ezen utazásom nemcsak igen kellemes és szórakoztató, de egyszersmind igen tanulságos is volt. 8 hétig tartott és 600 forintomba került. Szép és nagy­szerű havasi vidékeket, városokat, intézeteket láttam, ismereteim körét kiszé­lesítettem és azért még most is - 35 év múlva - szívesen és kellemesen em­lékszem vissza ezen élményeimre. A saari és vierwaldstadti tavakat ladikon jártam egyik parttól a másikig, a Rigi-hegyre gyalog mentem, honnan a Pilatus-hegyet szemeimmel méreget­tem, Locarnóban, Zürichben, Comóban, Monzában, Majlandban [Milánó], Velencében, Triestben napokat töltöttem. A Lichtenstein hercegséget gyalog egy délután jártam be, fővárosát, Vaduz-t érintve. A Rajnát eredetéhez közel szemléltem, a schaffhauseni vízesés is kellemesen szórakoztatott, de főként Gastein, Hallein fürdőhelyeket előszeretettel tanulmányoztam, Linz, Graz, Salzburg stb. városokban, s Ruprecht Stollenben is örömmel időztem. A rosenlavi Gletscheren [gleccseren] jól ebédeltem, és nyár közepén a jégen tal­paltam, bámulva szemlélvén az égszínű jeget. Legérdekesebben lepett meg utunk, midőn a déli olasz részről a Szent Gothard hegyére felérve - és könnyű nyári ruhában öltözve izzadtunk -, an­nak 6000 láb magasságú gerincén, a kocsikat elhagyni, téli ruháinkat elővenni és bámulatunkra -, a készen álló szánkókba átszállni kényszeríttettünk. De alig döcögtek a szánkók néhány percig, bejutottunk a havasi hegynek északi hideg oldalára a hófalak közé, melyek el nem hagytak bennünket, míg csak a völgyeket el nem értük, hol ismét kocsikba kellett szállni. Bár ez mindenki előtt fölötte csudálatos, meglepő jelenség volt, kevés né­hány negyed órai időközben a nyár hevéből a zord télbe, a hófalak közé jutta­tás végett. Nagyon jólesik a Schweizban utazónak az a szokás, hogy a vendéget jól tápláló koszttal látják el és a vendéglőkben lábvízzel kínálják meg, melyet ugyan egy utas sem utasít vissza, mert valóságos jótétemény a gyalog utazóra nézve. A schweizi vendéglőkben többnyire pincémök szolgálnak. 1851-ik év august 3-tól 19-ig feleségemmel és Sári leányommal sógo­rom, Massa Károly helpai plebánusnak látogatására mentünk. Utamnak költ­sége 80 for. Szeretett sógoromnál mindnyájan jól éreztük magunkat, ha ezen szívesen eltöltött napokra gondolok, most is vágyom utánuk. Nap-nap után gond nél­kül folyt le, s míg sógorom a rengeteg fenyvesekben őzekre vadászgatott, ad­dig én kedvenc foglalatosságomnak, a füvészetnek élhettem, és éltem is, a megszárított növényeket a herbáriumom számára rendbe >oztam. Délben-este 81

Next

/
Thumbnails
Contents