Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása

Életrajzom

vidám társaságban, családom körében voltam, melyet fűszerezett a herceg Koburg vasgyári tisztjeinek és nejeinek néha megjelenése is. Mint érdekeset említhetem, hogy a helpai út inspectornak leánya, báró Milvit kisasszony nagybátyja halála után - majoratusi jogba lépett Németországban. A társalgás e tisztekkel németül folyt. Húgy- Egy borús, esős napon korán reggel Szekeres, polonkai plebánus elküld egy csapot kocsit Helpára, és kéret: látogassam meg, mert súlyosan beteg és az orvos, készítek Dr. Kaufman Rothenstimban több órai távolban lakik tőle. Felültem a primitív szerkezetű kocsira és rövid idö alatt az ágyban kínlódó beteg pap előtt állok; ez ide-oda hányja magát ágyában és rimánkodik: segítsek rajta. Megvizsgáltam a hasát és alsó részét felemelkedve, dagadtnak találtam, ö pedig szóval is elmondá, hogy 24 óra óta a vizelete fönnakadt. Bizonyos volt előttem, hogy itt csak a vizelet lecsapolása által lehet segíteni, és tanácslom az orvostól a húgycsapnak - Catheter - elhozatalát. Igen! Doctor Uram! De addig ki nem állom a kínokat, míg az 5 órai távolságban lakó orvostól az eszköz elhozatik. Nagy zavarban voltam, mi tevő legyek? Eső utáni nyirkos idő volt, kimentem a kertbe és gondolkoztam azon módról, miképp lehessen a betegen segíteni. Egyszerre megvillant eszemben a gondolat, melyet azonnal tetté is tettem. A kert kerítésénél füzfagallyat találtam, egy sima ágat leveleitől megtisztítottam, a haját fájától lehúztam - mi már azért is sikerült, mert a füzfagally nedves volt -, kellőleg megolajoztam és ezt kateter módjára a húgycsőbe bevezetni megkísérlettem. Sikerült. A vizelet rögtön megindult - a beteg nagy örömére és bámulatára. Leeresztettem egy itze vizet és roppant enyhülést, könnyebséget okoztam a betegnek, de egyszersmind magamnak is, mert leleményességem és ügyességem által nemcsak zavaromból jöttem ki, de a betegnek életét is megmenteni sikerült. E plebánusból később rozsnyói tiszteletbeli kanonok lett. Gyanítom, hogy azóta erről már rég megfeledkezett. Szüleim Az ötvenes évek családunkra, de különösen reám gyászosak voltak: atyám, halála anyám, két kis gyermekem haltak meg, János bátyám súlyosan betegen feküdt nálam. Nekem pedig megfeszített erővel a létéért kellett küzdenem. Atyámnak - ki 1779 novemb 19-én született - köldöke körül egy gyengén hullámzó, cipó nagyságú, feszes daganatja volt évek óta, valószínűleg egy zacskós vizdag - Cyste mely emésztését megzavarta, részben akadályozta, mely végett többször Alvetius pilulákkal kellett élnie, bár igen mértékletes volt. Utolsó évében még inkább ülő életet élve, és kevés testi mozgást téve, az egyébként robustus egyént gyomor- és bélgörcsök támadták meg - émelygés, 82