Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása

Életrajzom

tivornyázásban kárpótlást, nem lettem gyászvitéz! Hanem megkettőztettem szorgalmamat, egész erővel az orvosi gyakorlatra adtam magamat, bízván ügyességemben, tudományomban és önérzetemben. Minden időmet a szenvedő emberiségnek, az orvosi praxisomnak szenteltem és csak a szabad pihenőórákat fordítottam a füvészkedésre s a természettudománybani előhaladásra. A férfias tetterő leküzdötte az akadályokat, és én annyit kerestem magánüzletemben [magánpraxisomban], mint amennyire gyermekeim nevelésére és családom eltartására szükséges volt, a tudományokban pedig folyton haladtam. Lassan az emberek megszokták ezen állapotokat, az új institutiókkal némileg megbarátkoztak, a megmásíthatatlanban megnyugodtak, és ki-ki magánügyei után látott; a politizálás megszűnt, az intelligentia - kiszoríttatva a hivatalokból - gazdálkodott a magáéban vagy bérletben, gépek beszereztettek, gazdaságok instruáltattak. A forradalom dúló nyomai és folyó következményei lassan elmosódtak. Az önfenntartás ösztöne, az alkotmány utáni vágy és a magyar nemzet iránti szeretet minden egyebet elnyomott. Nyolchetes Aki a forradalom utáni Bach-korszakot minden iszonyatosságaival - erőszautazásom kos germanizáció, idegen tisztviselőkkeli kormányzat, erőszakos katonai uralom, kémkedés, gyanúsítgatás, bebörtönzés, az önkormányzat teljes felfüggesztése, sajtómegszorítás stb. - átélte, tudhatja, de az előadottakból is eleget következtethet, hogy mindenki szívesen menekült volna e súlyos állapot elől, azért én 1851-ben két utat, egy nagyobbat Schweizba, egy kisebbet az ország északi részébe, a Kárpátok aljába terveztem és ki is vittem. Bécs, Lombardia, Venedig, Triest, Trypolis és északi Schweiz, majd Kammergutba tervezett utazásom alatti útitársaim voltak: a még most is élö Nitter Ferenc kereskedő takarékpénztári igazgató és Effner sebész (meghalt 1855 maj 19-én). Folyamodtunk a kormányelnök (Komitatsvorstand) Jagasits Sándorhoz úti levélért, illetőleg annak a budai helytartóságtól való megszerzéséért, de hiába vártuk: az utazásra kitűzött napra nem kaptuk meg, mert Jagasits hihetőleg nemcsak nem szorgalmazta, de inkább ellenezte. Röstelltük a dolgot, mert ismeretessé lett tervünk a városban, és annak kivihetősége nem sikerült, de e kis akadálytól vissza nem riasztva, Takács polgármestertől erkölcsi bizonyítványt mindhármunkra magunkkal vivé - országos passus nélkül 1851 maj 16-án felmentünk Bécsbe. Itt Nitter kereskedő úrnak jogconsulense lett felkérve a külföldre szóló passus megszerzésére. És íme: került mindegyikünknek egy arany honoráriumba, és a passzus már másnapon mindhármunk számára, a bécsi helytartóság által - mint ez idő szerint bécsi illetőségűek számára - ki lett adva, 80