Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása

Életrajzom

esek, melyek az emberi erőt és elmét fogva tartották, lehullottak. Az ember, mint ember, mint honpolgár, mint gondokozó szabad lény, mintegy újból született a Földre és újból elfoglalta a helyét! Ezen év tavasza intő jel volt új élet kezdésére, inditványok, reformok, változtatások, javítások megtételére. Sietett is mindenki szellemi tőkéjét, erejét a közjó érdekében értékesíteni. Az embereket csak a nagyszerű humanisztikus tervek és a kölcsönös rokonszenv foglalatoskodtatták. Esztergom megye - melyet eddig mint Pecsovits és Kristus vármegyét gúnyolták és satyrizálták, úgyhogy mi fiatalok, félve a lenézéstől, nemigen mertük bevallani 1848-ig, hogy esztergomiak vagyunk - dicsőségére legyen mondva, ez évben óriási ugrást tett előre a haladás útján. Bizottságokat szervezett, ülésezett, tanácskozott, ezekben én mint fiatal, lelkesedni tudó tudományos férfiú és tiszteletbeli főorvos helyet foglaltam. Az 1848-ik évi maj hó 1-én tartott, Esztergom megyének törvényt hirdető közgyűlése alkalmával, a 16. tc. nyomán a megyei hatóságot ideiglenesen gyakorlandó állandó képviselő választmányhoz tagul beválasztattam, atyámmal, Fechtinger Ferenc exatorral, bátyám János süttői lelkésszel együtt stb. A megyei rendes közgyűlésen, melyben a jeles szónokok a helyzetet illusztrálni törekedtek és hasznos, korszerű indítványok álltak elő, én sem tudtam ellenállni e csábnak - de inkább kötelességemnek felálltam, és egy órai beszédben taglalgattam a szerencsétlen raboknak, vizsgálati és elítélt foglyoknak a sorsát; azok számára egészségi szempontból tágasabb, szellősebb, világosabb, szóval jobb börtönöket, humánusabb, szelídebb és kevésbé lealázó bánásmódot, enyhébb büntetést követeltem, illetve ajánlatba hoztam; végre a lakosságot békességre és csendben maradásra intettem, és Ő cs. apóst. kir. Felségéhez a kitágított alkományért köszönő feliratot terjeszteni indítványoztam. Kidolgozott beszédem, szabatos előadásom, az érvek hatalma és cáfolhatatlansága nagy sensatiot szült, én tisztelve, üdvözölve és bámultatva hagytam el a szólóhelyet. De az eszmék újak voltak, szabadok és azért szokatlanok, ismeretlenek, csak kevesen tudták hirtelen felfogni horderejűket, azért részben az elhangzottak pia desideria [jámbor óhaj] maradtak. Utánam fölszökellt Besze János ügyvéd, népszónok és híres agitátor. Beszédemre térve körülbelül ily formán nyilatkozott, hogy ő szívesebben hallgatta volna e szép és gazdag eszményi beszédet a Magyar tudományos akadémia gyűlési termében, hol inkább tett volna hatást, mint e helyen. Elhangzott. De nem örökre. Eszméim mindinkább tért foglaltak. Az igazságszolgáltatás fejlődött, humánusabb alapokra fektettetett, újabb és már szebb, majdnem palotaszerü fogházak épültek; az emberi tévedések iránt elnézőbbekké lettek a törvények, a büntetések enyhébbek lettek. Szóval követe67