Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása

Életrajzom

ételt, erőlködött, de lenyelés alkalmával elzárkózott, a bárzsing és az étel a szájüregben visszamaradt, elkölteni nem bírta, tehát tetette magát, mintha enne és aztán félretette a legjobb falatot. Bizony a szegény Ketup kanonok a gazdag prímási ebédről éhesen kelt fel és tért haza. Magánszobájában aztán a terített asztalról - le nem ülhetett, mert ülve nem ehetett - apránként felszedegette az eleibe adott ételeket és állva, járva elköltötte, mely után leült és dolgozott. Gondolhatni, mennyire meglepett engem a fiatal esculapot a tudós kanonok úrnak ezen ritka betegsége. Praxisom elején feljártam Szentgyörgymezőre Vesztróczy Ferenc ügyvédhez, és ennek társaságában özvegy Haszterényinéhez. Sajnos kellett hallgatni az özvegynek feljajdulását, ha férjének szerfölötti elhízásáról és szélhűdés általi hirtelen haláláról szólt, mely az alig 36 éves férfit élete virágjában érte. Valóban életemben annál kövérebb embert nem láttam. Ej, be kár - mondám egyszer félig komolyan, félig derülten hogy én még akkor orvos nem voltam, az étrend változásával, s megszorításával úgy, ahogy bennünket arra prof. Birly tanított, meggyógyítottam volna e nagy tehertől és veszélytől. De ekkor eszembe jutott a sovány szomszéd, Vesztróczy ügyvéd, az említettnek éppen ellenkezője. Hát, ha tudományommal ezen lehetne segíteni! Alig vártam az alkalmat, hogy vele összejöhessek. Nekem éppen kapóra jött, hogy Kopácsy prímás ebédjéről kettecskén jöttünk el. Én a discursust rávezettem a kövérségre és soványságra, s tudván azt, hogy jó gazda az öreg, de azért szereti a jót és a borocskát, taglalom neki, hogy csak az lehet kövér, ki kövér húst, szalonnát, jó lezsírozott tésztákat, édes süteményeket eszik, nem nagyon sokat jár, szellemét nem erőlteti, és akár a borból, akár a serből jó ízűeket iszik. Csak hallgat engem egy ideig a táblabíró, aztán megszólal: Hisz én ennek mindenképp eleget teszek. Nem látta doktor úr, hogy a prímásnál annyit ettem, amennyi csak belém fért, ittam is annyit, hogy egészen ki vagyok pirulva s a fejem is nehéz, és most rögtön hazamegyek, lefekszem egyet, alszom. Dolgozni! - azt meg éppen csak annyit, hogy neve legyen. És ezen életmódot már 20 éve hogy gyakorolom, és mégis oly sovány vagyok, mint az agár. Hiába, a bachusi idomokat kierőszakolni nem lehet. Mint kiaszott egyén halt meg öregkorban. Feltaláltatott az aetherizálás; sokat olvastunk róla, és nem egészen adtunk Aether hitelt, míg csak saját szemeinkkel a valóságról meg nem győződtünk. Én Bécsből hoztam a beszívására szükséges eszközt és Dr. Palkovics előteremtette az operálandó egyént, Valfisch urat, kinek a feje tetején a homloka felett egy tojás nagyságú zacskós daganata volt, melynek operálására engem 61