Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása

Életrajzom

Palkovics úr meghívott házához, hol nagyszámú társaság, köztük számos nő is egybegyűlve volt. 1847 mart 14-én délután az operálandó erös férfi belép. Én az Aethert az orrához és szájához tartom, néhány beszívás, belehelés, az egyén már érzéketlen és alszik. Az operatiót megkezdem és 4-5 perc alatt elvégzem; az egész zacskós daganatot a homlokáról lefejtettem. A nézőpublicum körülöttem áll, és bámulja az Aether által oly gyorsan elaludt embert. Egyszerre egy megrázás, az én emberem hirtelen nagyot lélegzik, elkezd hányni, és egy perc alatt a női fényes társaságot ellepte a piros bor, melyet szíverősítésül ebédkor bőven ivott, és mely orrán-száján kidőlt „non aliter, quam cum perruptis muribus urbem ingreditur miles, sequiturque exercitus omnis".

2

4 Volt meglepetés, riadalom is, de ebben a percben az operált már magához is tért, az operatióról mit sem tudván, és semmi fájdalmat sem érezvén. Az Aethernek inhalatioját újabb időkben kiszorította a Chloroform, mely által az elaltatás még gyorsabb és elönyösebb, és mely nélkül ma már nagyobb operatio nem végeztetik. Orvosi praxisom elején 1845-ben én a nyarat Füreden, a telet itthon kellemes, kalandos női társaságban töltöttem. Nem értem rá figyelmet fordítani az egész hirtelen felcsillámló, kuruzsló rudnai papra. Nem törődtem vele, de két év alatt (1844^15-ben) mindinkább híre ment a nagy embernek, úgyhogy szemet hunyni nem lehetett, és így egyszer-másszor ellene ki is fakadtam, botránkozásomnak nyílt kifejezést adva. Nincs rendjén, hogy egy tanulatlan egyén oly nehéz szakmában kontárkodjon, melyben munka és fáradság a legtehetségesebb orvosnak is helytállani, annál inkább is, mert az orvosi tudomány is a természettudományokkal együtt napról napra előre halad, útjában elsodorván mindenkit, ki vele lépést tartani nem tud. A rudnai Pedig Madra Ferenc, a rudnai pap, az egyszerű tót falusi plebánus, minden terpap mészetes éles esze mellett is csak jó lelki pap, de jó orvos alig lehet; mert őneki orvosi tudománya is alig ér fel egy középszerű borbély orvosi ismeretéhez. Hiszen a Chemiát és Anatómiát egy 1500-ban megjelent cseh könyvből, botanikus ismereteit egy régi, 1700-ban megjelent Sonderbares Krauterbuchból és Tabernerostanosból (1500) - melyeket alig értett - merítette. És számos recepteket a privigyi patikáriustól tanult. Volt is az Galimathius, amit összeírt. 10-15 különféle szerekből összeállított drasticus pirulái, zacskószámra rendelt füvei, erős hajtóporai voltak azon szerek, melyeket minden betegségben használt és csodákat tenni vélt. Tett is néha, mert a sok közül, kik hozzá folyamodtak, némelyek idült 2

4 Nem másként, mint mikor a falon áttörve egy katona behatol a városba és követi az egész hadsereg 62