Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása

Életrajzom

volt. Elvitte, boldoggá tette, családot alapított vele. Még most is él Esztergomban, nyugodtan és megelégedetten. (H.) Egy másik eszes, kellemes társalgású, úrias modorú és igényű, fiatal, de nem hozzám való, mert velem majdán egykorú, szívesen vette udvarlásaimat, de nem tudtam irányába kellőleg felmelegedni, mert csak németül beszélt, a magyar nyelvet még nem is értette. Selmeczi volt. Elmaradtam tőle. (W. Maria) Egy harmadik fiatal, jó lelkű, gazdag, sovány és halvány volt. Féltem, hogy korai halála fog tőle megfosztani és boldogságomat tönkretenni; pedig él még most is, családot alapított, és köztiszteletnek örvend jeles férjével együtt. Egy negyedik, derék szép, kifejlett, domború testalkatú, kedves csengő beszédű, fiatal de mégis majd egykorú velem, gyengéd érzelmeket is táplált irányomban, s bár szívesen társalogtam vele, mégis enyim nem lehetett, mert akkor más iránt rokonszenveztem. Derék gazdatiszthez ment férjhez, és még most is él. (W. R.) Kit tiszteltem eszéért, szerettem szépségéért, kinek sok időt is szenteltem, kitől mindig erkölcsi emelkedettséggel tértem haza - ellenkezőleg Kempis Tamás mondatának: „quando ad societatem pergő, semper minor redeo"

23 el nem vettem féltékenység miatt, de sokáig biztos tanácsadóm és jóakarónőm volt. (R. I.) A hatodik szellemes, szép, víg, szelíd, természetes, fiatal, előkelő, gazdag. Utamban számtalan akadályok álltak, legyőzhetetlenek, részint mert nem akartam legyőzni, részint mert a történteket nem történtekké tenni nem lehet. Talán még most is él fiával Ungváron. Gyermek- és serdülőleánykori élményeiből sok szép és ártatlan epizódokat említett. Nem volt az a tárgy, amelyről eszesen szólni tudott volna. Minden nap más került elő, mint az ezer éj meséjében. 40 év óta nem láttam. (Gr. F. A.) Egy esztergomi előkelő, szép, most 70 éves asszonyba 12-13 éves koromba szerelmes lettem, ha szerelmem meg nem hűl irányában, midőn felserdültem, meghódithattam volna. A sors egy nyugalmazott hadfinak szánta öt, kivel udvariasan, de hidegen néhány évig család nélkül élt. (M. Kar.) Deák koromban Harner Juliskának - a későbbi Nitter úr nejének - udvaroltam, szívesen ellátogattam barátságos házukhoz, kedvesen csevegő leány volt, piros üde színű, kihívó szemű, csinos telt idomú, mulattam vele éjszakákon bálokban is. Midőn Esztergomban mint orvos letelepedtem, ő nemsokára rá férjhez ment; és bár bízott orvosi tudományomban, mégis férje iránti tisztelet és szeretetből, hogy félreértésre alkalmat ne szolgáltasson, háziorvosává csak akkor és nem hamarabb hívott meg, midőn már nős voltam, bizalmát halála órájáig megtartottam. A családnak ma is szeretett orvosa vagyok. Egész életemben a szinészetnek magyar hazafiságból pártolója, de fiatal 2

3 Akihez valahányszor elmegyek, mindig megkisebbedve jövök haza tőle 59