Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása

Életrajzom

benn a primitív eszközben. Minduntalan becsaptak a hullámok a dereglyébe, melyet ide-oda lóbázott az erős vihar. A dereglyében is meggyült a víz. A balatoni hableány sorsa jutott eszembe, de mi szerencsésen kikerültük a veszélyt. A négylovas fogatot a gróf maga hajtotta, és nagyhamar elértük Lengyeltóti helységet, a gróf tartózkodási helyét, hol tőle kedves emlékét is megőrizve elváltam, de azóta sem találkoztam vele soha! Kaland- Füreden velem egyidőben a veszprémi Ferenczy nővérek is időztek. Csinosak jaim és fiatalok lévén, egyiknek udvarolni kezdettem, de midőn a dolog komolyabbá akart fejlődni, féltem a következményektől és meghátráltam. Nagyot nézett a kanonok, midőn én egy este elmondtam, hogy másnap elutazom haza; megharagudott rám, soha nem tudta felejteni, s nem is vitt többé magával. Haragja méltó volt, mert Füreden kedvemért ebédet és vendégséget adott másnap, és én még ez ebédet sem várva - távoztam. És jól tettem: ki tudja minő nőt akasztottam volna nyakamba! Kopácsy prímásnak herniája [sérve] volt, mit eltitkolt, és nekem is meghagyta erről hallgatni. Elkopott a sérvkötője, és neki egy újabbra volt szüksége. Felküldött Bécsbe 100 forinttal és meghagyta, hogy jó kötőt hozzak neki. Bécsbejövén, először is a legjobb badaqistánál megvettem a bracheriumot, és jól elhelyezve most mulatni készültem. Ez idő tájban Pribyla József esztergomi kanonok a bécsi Seminariumban rector volt. Felnőtt két szép unokahúgai nevelőnőjükkel is a birodalmi fővárosban laktak. Mi volt természetesebb, mint a kanonok urat és a nővérpárt meglátogatni. Szivesen fogadtak. Én udvarolni kezdettem, de a kanonok nem látszott megelégedve lenni udvarlásommal, mert nem kedve szerint választottam. Ugyanis az egyik szép gömbölded, kidomborodott testrészek mellett kedves énekesnő volt, míg a másik nyúlánk, szép, de laposabb termetű. Ez utóbbi talán még közelebb állt szívéhez az öregnek, és váltig dicsérte őt, kiemelvén, hogy mily kellemesek a szerelmi ömlengések és ölelések nyúlánk és sovány nővel, még akkor is, ha lábszáruk oly vékony, mint a faggyúgyertya címerek a házak előtt. De én durva capantatis voltam, nem értettem, hazajöttem. Ők még egy ideig Bécsben maradtak. Julia, a sovány, nem ment férjhez soha - és már rég meghalt. De Fánit elvette egy távoli rokona, pesti Giergl hadnagy, és boldog lett vele. Kalandjaim víg és mulatságos életre, számos szórakoztatásra, de nősülésre nem vezettek. Nősülésem komoly, határozott, de kalandos nem volt. Azt a legszentebb érzés hozza létre. Egyiknek udvaroltam, mert szép, kedves, szelíd, fiatal és szende volt; magam is fiatal és csak tanuló voltam. Legfeljebb rövidke szerelmi fellobbanásnak lehetett nevezni e viszonyt. Néki utánam soká kellett volna várni, pedig talán elvettem volna, ha megvár. Jött egy fiatal ügyvéd, szép és állása is 58