Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása

Életrajzom

vacsorálni. Apósa igen jeles ember, külföldi volt, ki az osztrák cs. kir. ármádiában szolgálván mint generalis nyugdíjazva Esztergomban élt. Csak franciául és németül beszélt. Neve Chaudeleau (1843 novemb 14-én, hat hétig tartó typhusban - mely alatt Dr. Beé-vel consultáltam - 77 éves korában halt meg), felesége mívelt éltes finom nő, szül. báró Noir Monte volt. Dr. Palkovicsnak rossz szokása volt vastag tréfáival vendégeit és családját - különösen finomabb érzésű feleségét - zavarba ejteni, néha cacosternicus viccei és anekdotái annyira drasztikusok voltak, hogy az asszony - miután kérése és intései mit sem használtak - felkelt a vacsoráról és otthagyott bennünket faképnél; talán ránk is haragudott, amiért ezen mosdatlan beszédre nagyokat nevetni mertünk. De hiába, nem lehetett visszatartani a nevetést, mert az öreg doctornak nagyon jó svádája volt és élénken tudta előadni kissé bűzös szellemi röppentyűit. Tiszti így múltak napok napok után, holnapok holnapok után, és én még mindig főorvos- Esztergomban maradtam. El akartam menni, de betegeim voltak, nem hagyként, hattam őket, de meg jövedelmem is volt, és így kényelmem és tisztességem uradalmi is, tehát halasztottam mindinkább. Fél esztendő után, 1841 mart 29-én Ursorvosként oirts János Esztergom megye administratora kinevezett megyei tiszti főorvosnak és aznap fel is esketett. Mint ilyen, a megyét egész 1850-ig szolgáltam. Ekkor bekövetkezvén a Bach rendszere, megszüntetvén a megyei autonómia, a tiszteletbeli állásom is megszűnt. Jövedelmet nem adott, de jogokat és tiszteletet igen. A prímás Kopácsy József 1843 jan 6-án uradalmi orvosának illendő fizetéssel és deputatummal kinevezett, maga magas személyénél is alkalmazott. Most már megint jobban és szorosabban le voltam kötve, de még e tényeket is csak ideigleneseknek tartva, még mindig útra készen, bepakolt bőrönd mellett laktam - egyetemi tanárság után vágytam! 1844-ik év octob havában a városban egyesületi úton Kalló-társaság

22 alakult, egy részvénynek ára tíz forint volt. Tagja voltam és meg is fizettem a részvény díját. A dorogi patakon építkezések is történtek, de Tatával a melegvíz miatt a concurrentiát kiállni nem tudván, buzgóságunk és áldozatunk kárba veszett, a Kalló megbukott. Ugyanaz évben és hóban a megye által Táton felállítandó magtárra közgyűlési felhívásra 2 f. 50 kr.-t adakoztam. Célszerűtlen volt, mert a gyűlésen leszavaztattak azok, kik e magtárt a városnak valamelyik helyén lenni óhajtották. Sorsa ismeretes: 40 év óta benne soha gabona nem volt, végre is a megye eladta 1884-ben. Helyén látom itt elmondani viszonyomat Kopácsy József hercegprímáshoz. :

: A megnevezés a kalló-malomra utal 52