Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása

Életrajzom

Ilyenek voltak: a nyúlszájúak, kancsalok, szürke hályogban szenvedő vakok stb., kiknek megmagyaráztam, hogy sebészeti műtét által rajtuk segíteni képes vagyok, és valóban így történt: a repedt szájúaknak összevartam ajkukat, a kancsal szemnek rendes irányt adtam, a vakoknak lemetsztem a szürke hályogjukat. Szemészeti nevezetesebb műtéteimről, melyeket Esztergomban szerencsésen véghez vittem, megemlékezik dicsérőleg Dr. Rumy Károly journalista és jogtanár az Offner-Pester Zeitung melléklapjában, a Gemeinnüztige Blätter 1841-ik évi folyamának april 8-iki 28. számában. Az ő közvetítése által jelentek meg a 40-es években orvosi cikkeim az Allgem. Medicin. Zentral Zeitungban. Dr. Rumy Károly hazai tudósunkkal egyébként sokat értekeztem. 1845 febr 19-én értesít, hogy Dr. Schräder által Észak-Amerikában gyűjtött természettudományos tárgyak megérkeztek és nála megtekinthetők. Ezen tárgyak közt voltak azon növények is, melyeket Amerikából még most is bírok. Hirtelen sikeres fellépésem nagy feltűnést keltett Esztergomban a nagyközönség előtt, de irigységet is az orvosok közt. Ezen nemtelen szenvedélyt nem osztotta Dr. Palkovics Károly városi főorvos, hanem ellenkezőleg, velem szorosabb barátságba lépett, engem felkeresett, sőt néha alkalmat is adott clienseinél némely operatiók véghezvitelére. Jól esett a fiatalembernek az öreg collega részéről való szívélyes közeledés, és én e szívességet hasonló szívességgel és előzékenységgel viszonoztam. Felőle mindig tisztelettel beszéltem és haláláig ezen baráti érzelmet irányában megtartottam. (Palkovics Károly Pesten 1816-ban graduáltatott, 1859-ben 70 éves volt.) Palkovics tudornak jó barátsága nem is volt sem neki, sem nekem káromra, mert én bizalmával soha vissza nem éltem; clienseit tőle elvenni nem törekedtem, ő azonban nehezebb betegeknél engem tanácsló orvosnak gyakran használt, és mivel ő igen szorgalmas, könnyű lábú orvos volt, nagy gyakorlatában számosak voltak a súlyos esetek, tehát gyakoriak voltak a tanácskozások és köztünk az érintkezések a betegek érdekében. Ő engem mindinkább kiismert és becsülni tanult, ezért gyakran családjához hívott, és asztalánál szívesen látott. Az ő víg szüretjeinél ritkán hiányoztam, és vacsorára hozzá többször ellátogattam. Velem - mint vendégek Miskolczy Márton plebánus és Koncz Lázár jelentek meg. Tudományom iránti bizalmának jelét adá, hogy családjánál súlyosabb esetekben velem consultált. 1855 mart 8-án neje méh-anyalobban [méhgyulladás] feküdt, mely heves, lobos lázzal szövődött. Férje szokott módja szerint - nem sokat törődve a gyulladással, mintha csak megelőzte volna a bécsi iskolának hasonló eljárását - minden láz alatt Chinint szokott adni, itt is úgy tett, azt adagoltatta, de hatás nélkül. Én az erősen pozsgás asszonynak érvágást ajánlottam, mixtúra olajat s lágyító esővizet, és a veszélyesen beteg nő azonnal jobban lett. Ajánlatára apósához is többször meg voltam hiva whist partira, perecre és sörre. Ez nem volt fárasztó mulatság, mert 8 órakor mindenki hazamehetett 51