Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása

Életrajzom

Mi volt természetesebb, minthogy én is ilyen cursus hallgatására eltökéltem magamat, annál inkább is, mert a pesti egyetemen az auseultatio nemcsak nem taníttatott, de meg egyébként igen jeles tanárainktól meg is kritizáltatott. Az öregurak azt mondták, hogy azon orvos, ki tüdölobot auseultatio nélkül diagnostizálni nem tud, az ennek segítségével sem fogja azt tehetni. Mennyire megváltozott e nézet az idők folyamában! Ma az ascultatio és percussio a legfőbb physicai diagnosticus módszerek és eljárások közé tartoznak, melyeket már egy orvos sem mellőzhet. A pesti egyetemről vitt pathologiai anatómiából ismereteim hiányosak voltak, mert ezen tudomány újabb fejlődés sem adatott elő rendszeresen külön tanár által. Azért az első teendőm volt ebből a tantárgyból is rendes cursust venni. Rokitansky híres tanárnak igen jeles segédje, a későbbi egyetemi tanár, Dr. Dlauhy szokta pénzért ezen cursusokat az orvostudoroknak a bonckamrában adni. E boncolással és demonstratioval összekapcsolt előadásokat a hallgatók közül talán senki sem mulasztotta el soha sem. Igen érdekesek és tanulságosak voltak, hiszen reggel 8-tól délig naponta 8-10 hulla boncolása végeztetett, és a kikészített hullák szolgáltak tárgyul az előadásoknak, melyeket Dr. Dlauhy délután tartott. Nekem 1840 novemb 2-án kiállított bizonyítványában kiemeli, miszerint nála a pathologiai anatómiából privat cursust hallgattam, és az általános közkórházban - ti. juni elejétől octob végéig a pathologiai és törvényszéki boncolásoknál - igen nagy szorgalommal - részt vettem. Dr. Rokitansky és egy fiatal zsidó orvos közti tréfás, de jellemző esetre emlékszem. Bécsbe a világ minden részéből - még Amerikából is - összesereglettek ez időben a fiatal orvosok, hogy ez új doctrinákat és a practicus előadásokat hallgassák, és a különféle műtétekben magukat gyakorolhassák. Az anatómián mellettem egy porosz zsidó doctor hencegett a tanárral és megkínálta szivarral, a tanár kissé reá nézett és udvariasságból elfogadta ugyan, de eltette, a hencegő zsidó azonban ebben meg nem nyugodván másnap a tanárhoz furakodik, hogy megkérdezze tőle: Herr Professor! Hogy ízlett a szivar, amit tegnap adtam? Ugyan kitől telhetnék ki ilyen arcátlanság? Egy másik, derültséget idéző epizód is megérdemli az említést. Schulernak hívták. Kemény koponyájú würtzburgi doctor volt. Velem lakott egy fedél alatt. Szabad időnkben - kivált rossz időben - néha összejöttünk és különfélékről elbeszélgettünk kettecskén. A magyar nyelvre rátérve magyaráztam neki bizonyos magyar szavaknak értelmét, melyek csak betűvel különböznek, és mégis nagy a szó értelmének különbsége. Például: Bor = Wein, Por = Staub. Erre a német sógor! Hisz ez nem is különbség: bor és por. De igen - szólék -, mert az egyikét kemény, a másikat lágy p-vel írják. Mi ezért mondjuk az egyiket b-vel, a másikat p-vel. Sehogy sem bírtam vele kimondatni helyesen a két különböző szót, mert az mindig egyformán hangzott: pornak. Végre gondolkozik maga is a német sógor, és örömmel hozzám for48