Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása
Életrajzom
dul e szavakkal: megtaláltam ennek a nyitját! Ha azt akarom mondani magyarul, hogy Wein, akkor a magyar szó eleibe M betűt teszek és kimondom. Ha pedig csak Staubot akarok mondani, elhagyom az M betűt és lesz por. No gondolám, nem hiába kemény a fejed, de még tölcsérrel is nehéz abba tölteni tudományt! A szemészeti műtéteket a Josephiumban Dr. Jaegernél, az öregnél, az egyetemen Dr. Rosasnál néztük. A gyermekek betegségeire Dr. Mauthner tanított. Legtöbbet köszönhetek Bécsnek szülészeti ismereteim kibővítése által. Beiratkoztam mint rendes hallgató pro magister Obsertricia. E cursus három hónapig tartott és ingyen volt. Ez idő alatt naponként a szülőklinikát látogattam, egyik hó alatt az egész nappali időt, a másikban az egész éjt a szülőházban kellett tölteni. Az éjnek idejére egy mellékszobában ágyak voltak a candidatusok számára, melyeken felöltözve elhelyezkedtek, de mihelyt valami tanulni méltó dolog adta magát elő, az önként felállított cursista jelentést tett, és rögtön az ágyakról leugráltunk és mentünk a szülőszobába, hol rendesen az assistens, Dr. Lumpé operatiot végzett és magyarázott. Minden rendes hallgatónak kötelességévé tétetett legalább egy szülészeti operatiot az assistens ellenőrzése mellett végezni! Itt sokat lehetett tanulni; fel is használtuk mindnyájan a bő alkalmat és úgy hiszem, kik ekkor kikerültek ez intézetből, ugyanannyian mind jó szülészekké lettek. Én legalább későbbi esztergomi gyógyászati sikereimet a szülészeti műtéteimnek köszönhetem leginkább. Bécsi tartózkodásom idejére édesatyám adott havonként 40 f.-ot pp. Ebből kitett az étkezés havonként 15 for.-ot, szállás 5 for.-ot, cursus 6-10 for.-ot, a többi ruhára, mulatságra, de különösen sebészeti eszközökre lett fordítva. Még most is ugyanazon eszközökkel operálok, melyeket ekkor Bécsben megtakarított havi pénzemből vásároltam, pedig teljes szemészeti, szülészeti apparatussal és sok kisebb különbféle eszközökkel bírok. Takarékos voltam. Reggelim állott egy fél meszely tejből és egy szárnyasból, ebéd húsmártással és burgonyával - gyakran leves nélkül néha tészták vagy főzelék. Vacsora: hideg étel, kevés sörrel. Én, ki nagybátyámnál Pesten és édesatyámnál Esztergomban jó és bő koszthoz hozzá voltam szokva, mégis könnyen alkalmazkodtam, szem előtt tartva a célt, melynek elérése végett jöttem Bécsbe, és tekintve, hogy szüleimnek nagyobb áldozatot hozni lehetetlen volt. Meg voltam elégedve, víg és jókedvű voltam mellette, úgyhogy társaimmal - Dr. Arányi, Rózsa és másokkal - néha még éjnek idején is énekelve tértünk haza a Szent István téren keresztül Alfons str. közkórházi szomszédságábani lakásainkra. És még most is csodálkozom: a politia énekünkben nem akadályozott. Ezen tartózkodásom ideje alatt Bécsnek minden nevezetességeit, látványosságait sorra néztük és tanulmányoztuk, rersze gyalog, mert 49