Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása

Életrajzom

ágyból, gyorsan felöltözött, és mi ketten - én és ő - elmentünk rögtön Budára a kapitányhoz jelentéstételre és keresésükre assistentiának kirendeltetése végett. A kapitányi közegek a budai hegyeket minden irányban átkutatták több napokig, eredmény nélkül, és az elveszett ifjak fel nem találtattak, sem elő nem jöttek. Haláluk azonban kétségtelen volt, mert Büttner úrhoz intézett levélben bocsánatot kér Essinger tettéért, és bevallja öngyilkossági szándékát, különösen kiemelvén, hogy nem könnyelmű élet vagy szerelem vitte őket e szomorú elhatározásra. Ezen ügy egyetemi és városi körökben - különösen Esztergomban - nagy sensatiot csinált. Az anyák vigasztalhatatlanok voltak, fájdalmuk terhe alatt majd leroskadtak, talán titkon mégis reméltek is, mert a holttesteket Budán még mindig nem találták meg. Ekkor, eltűnésük 8-ik napján egy puskás a sürü bozótban vadászván, kutyája által figyelmessé tétetik, megközelíti a bokrot és ott találja a két ifjút elterülve a gyepen, és mindegyik mellett egy kis tokaji-féle üres pohárka. Tehát a mérget, a Cyansavat mindegyik a magának destinált pohárkából egyszerre megitta, hogy rögtön életüket kioltsák, azon ifjú és szép életet, melynek gyönyörei egy hosszú emberi életen át őket boldogokká, elégedetekké tehették volna. íme hová vezet az álszemérem, a könnyelműség, de különösen a kötelességmulasztás! Bene és Ötödéves orvostanhallgató voltam. Bene Ferenc tanár (1789-ben Pesten proDoleschall movealtatott) szép és értelmes előadása, tanításának atyai modora, komoly szelídsége és magas, tekintélyes patriarchalis kinézése által, a tanulók részéről nem csak szerettetett, de majdán bálványoztatott is. Előadásait reggel 6 órakor megkezdette az iskolában, folytatta a Clinikában a betegek előtt. Minden orvostanhallgatónak - különös tanulmányozás és gyógyítási gyakorlatszerzés miatt - egy beteget a Clinikában elvállalni, erről a tanár úrnak reggel referálni, a symptomákat összegezni, a betegség diagnosisát megcsinálni és a gyógymódokat rá javaslatba hozni kellett. Ezek után a tanár helyeslőleg felelt, vagy eltérő nézeteit fejtegette ki, szóval tanított, előadott. Ez időben több typhus betegség szerencsétlenül folyt le a Clinikában. Talán nagyon elcsigázott, kiéhezett egyének lehettek. Ezen betegek gyógykezelésénél Bene tanárnak gyógymódja ésszerű, de expectativ [látványos] volt, azaz igen kevés, és nem felette izgató szereket használt. Bene egy typhusos beteg ágyához lép, ekkor előáll a beteg mellől az Ordinarius Dr. Doleschall Gábor, jeles tehetségű, akkor ötödéves orvostanhallgató, és éles bírálat alá veszi Dr. Bene tanár úrnak gyógymódját; szemrehányást csinál neki, hogy nem kielégítő gyógymódja miatt már többen typhusban elhaltak és követeli tőle az erőteljesebb, hatásosabb gyógymódnak s hidegvíznek alkalmazását. 40