Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása

Életrajzom

egész erővel az anatómiához látott volna - mint előírva volt és mint ezt iskolatársai tették ezt nem tette, hanem német munkákból chemiát tanulmányozott, melyhez meglehetősen is értett. Megemlítettem, hogy én is előszeretettel viseltettem a chemia iránt, és miután én a második évet hallgattam akkor - midőn ő primaevus

1

4 volt , és így chemiával szabályszerüleg foglalkoznom kellett; annak tanulására szükséges eszközök: görebek, edények, savak és egyéb tárgyak birtokában is voltam. Egy napon odaállít hozzám barátom, Essinger és elmondja, hogy ő azt olvasta, miszerint a Cyankali sav oly méreg, hogy egy kisebb állatnak nyelvére téve egy-két csöppet, az rögtön elhal, ő ezen hatást egy kutyán megpróbálni óhajtaná, és kéri szolgáltassam ki neki azon szereket és eszközöket, amelyekből a Cyanhiganyt és ebből a kéksavanyt velük együtt elkészítené. Örültem ez új tudományos kísérletnek - mert mint másodéves, élettant és chemiát hallgattam - és összepakolván minden, a kéksav fejlesztésére szükséges fiolákat, retortákat, savakat s egyebeket átadtam neki használatul. Ezekkel eltávozott, és már másnap hozzáfogott a halált hozó méreg készítéséhez. Kíváncsi voltam, elmentem hozzá és javában fejlesztetette az iszonyú mérget. Megvan - mondá örömmel sikerült a készítmény, hozzáfoghatunk a kísérletezéshez. Vettem - folytatá - egy tyúkot és azon teendjük a tervezett kísérletet, miután kutyára nem lehetett hamarjában szert tenni. Jó éjt, kedves pajtásom! Holnap látjuk egymást, Isten áldjon! - ezen szólással elváltam Essingertől és hazamentem dolgaim után. Másnap reggel recrcatio lévén, tehát szabadnap, meglátogatásra mentem barátaimhoz, mire a Cyansavvali kísérlettétel is ösztönzött. Hartmann-nal együtt és Kováccsal (a Dömösi jegyző fiával) egy lakáson volt Essinger is. A beköszöntés után kérdem: hol van Essinger? Az - úgymond Hartmann - már korán reggel elment a budai hegyekbe füvészkedni, és valószínűleg délután megjön. Ebben nem volt semmi feltűnő, megnyugodtam és leültem, de véletlenül egy levélre és egy nyitott papírlemezre vetettem szemeimet. A levél Büllner Károly, akkori szentgyörgymezei plcbánushoz, mostani pozsonyi kanonokhoz volt címezve; a nyílt papírlemezen pedig ezen néhány szó volt felírva: „Acidum hydrocyanicum fiat pro nobis!"

1

5 Miska! Az Istenért! Nézd mi ez! Én szerencsétlenséget, nagy szerencsétlenséget sejtek. Essinger és társa ma elhagyták a lakást, anélkül, hogy kellőleg okadolták volna korai elmenetelüket; ők nélkülünk ritkán mennek ki még a Váci utcába is sétálni, annál kevésbé ily korán a hegyekbe. Itt nagy baj van! A papírlemezen írt rejtekes néhány deák szó mindent megmagyaráz, c két szerencsétlen fiatalember megmérgezi magát. Nézd a holt tyúkot, ez is megerősíti gyanúmat, ők mérgezték meg, hogy a méreg erejét kipróbálják. Nosza kerekedjünk fel megmentésükre! És Hartmann hirtelen felugrott az 1

4 Első éveiben levő, ifjú 1

5 Készíttessék nekünk hydrociánsav! 39