Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása

Életrajzom

Innen kirándulásokat tettek a természetvizsgálók 29-én Bárándra, Szovátára, Kelementelkire báró Henderhez; a sóbányákhoz. E kirándulásom alkalmával Dr. Flór egy ismerőse által jobb szállásra segített, együtt töltöttük az éjt jó ágyban egy faluban. Szovátának egy nevezetessége idővel egészen el fog enyészni. Ti. a Sóhegy, mely szabadon áll esőnek, Napnak, fagynak kitévén, melyen talpaltam és melyről emlékül egy darabot leválasztottam. Bámulatos: a Föld harmadik korszakából mostanáig annyi millió évek alatt e sóhegy még nem olvadt el, el sem mosódott. Bizony soha sem hittem volna, hogy szabadon álló sóhegy létezik, ha magam szemeivel nem látom, rajta nem gázoltam volna. Ezen kis kirándulások alkalmával mindenütt szívesen láttak, előzékenyek voltak, bokrétákkal és girlandokkal fogadtak, az érdekes tárgyakat megmutatták, még meg is vendégeltek. Én pedig mindenütt és mindenkor az egész idő alatt jegyezgettem és gyűjtöttem. Befejeztettek a szakülések, a növénytani szakosztályban értekeztem: 'Közlemények Esztergom megye helyrajzából' címmel. A záróülés is megtartatott. A tudós társaság eloszlott. Mindenki visszafelé vette útját. Én a három bencéssel, mint útitársaimmal, ismét összeszegődtünk és keriilőúton visszaindultunk. Fogadott kocsin: September 3-án Medgyes, Selyk; 4-én Szebenbe; 5-én Károlyfehérvár; 6-án Szászváros, Déva vára, Dobra; 8-án Lúgos; 9-én vasúton Buziás, Temesvár; 10-én Szakáiháza, Kikinda, Szeged; 11-én Pest. September 4-én nem örömest láttam Szebenben a német nemzetiség hegemóniáját és a magyar faj kisebbségét, alárendeltségit. Reménylem ez ma már másképpen van! De bízom benne, hogy idővel előnybe fognak jutni itt is az erdélyi magyarok. Inula helenium és Telekia speciosa e vidéken kellemesen érintettek. September 7-én Déva vára romjairól lehoztam herbáriumom számára: Campanula Grosseki, Hesperis ruminada, Otossus Stelladatus, Alyssum argenteum, Thymus comosust, Arsium alietum - egyszersmind emlékül az érdekes várromokra. September 2-án estefelé Bogácsnak nevezett szász faluba értünk. Kocsisunk a lovainak egy napi noszogatásába belefáradván, alig várta, hogy valamely kocsmába behajthasson, ezért a falu elején lévő kocsma előtt megállott. A szász faluban magyar nyelven szállás iránt tett kérdésünkre felelet nem adatott, hanem néma körültekintgetés és 'nincs' volt a válasz. Tehát németül ismételtük a kérdést. A felelet: a kocsmában csak egy szoba van, abban fekszik a beteg csaplárosné, nem fogadhat be, elküldött. A másik kocsmában hasonlóképp jártunk, itt meg a férj volt beteg, és innen is el lettünk utasítva. Megyünk a harmadik helyre. Itt már kissé bosszúsak is voltunk és nem tágítottunk, mert már sötétedni kezdett lenni és ily barátságtalan, rideg vidéken éjjeli utazásra sem mi, sem fáradt kocsisunk vállalkozni nem akart. Körülnéz138