Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása

Életrajzom

zó vázlata. Meg kell elégednünk az összefoglalás lefordításával." - Itt fordításban közli értekezésemnek summázását. A Magyar orvosok és természetvizsgálók marosvásárhelyi vándorgyűlésére Erdélyi készültem. Előre megbeszéltem az esztergomi Fester tanár úrral a napot és utam idejét elindulásunknak: 1864 august 17. A gőzhajón találkozánk véletlenül Fojtényi Cassian és Kruesz Krizosztom bencés pozsonyi gymn. igazgatóval, kik szintén Marosvásárhelyre készültek. A gőzhajón kellemesen múlt az idő. Cassiannal, azelőtt esztergomi tanárral, jó ismerősömmel, könnyű volt a társalgás. Kruesz úr pedig finom és eszes modorával hamar magához vonzott, és így még a gőzhajón összeszövetkeztünk az egész erdélyi utunk megtevésére. Pesten csak keveset időzve útnak indultunk négyen. Az úton botanikai szenvedélyem fokozódott, és én a növényzetre a kocsiról is nagy figyelemmel voltam. Tüzetesen a természettudományokkal, kivált a fiivészettel egyik sem foglalkozván, többször kis collisioba jöttem ez urakkal, mert erdőben és sziklák mellett a kocsiról leszállván az úton kissé elmaradtam némely ritka növényekre vetvén szemeimet. A legbékésebb volt Kruesz, leginkább sarkallt Fester - egyébként is jó barátom -, hogy „hagyjam már ott azokat a gazokat, és jöjjek a kocsira, hogy utunkat folytathassuk". Elértünk Magyar- és régi Erdélyország határához august 22-én a Fekete tóhoz és a Királyhágóhoz. Csak rövid ideig állt meg a kocsi a lovak itatása végett, és én már egy érdekes növényt leltem: az Agrimonia odorata Miller-t, melyet Magyarországon én fedeztem fel először Szentléleken, utána a Királyhágó alatt és Csúcsánál. Ment tovább a döcögő jármű, elértük 23-án Bánfihunyadot, Nagyrégent; 24-én Kolozsvárt, aztán Torda városát. Egy volt gyógyszerész-botanicus, ki kalauz volt a Tordai-hasadékhoz, Erdély egyik legelasticusabb füvészeti lelhelyére vezetett. Meglepett a természetnek szépsége és szeszélye e helyen. A kettős hegy, melynek völgyében haladtunk, oly szépen és meggyőzőleg mutatta miként az ősember előtti időben tetejétől talpáig meghasadt, mert az egyik hegyrész kivágása az ellenkező hegy kiálló domborúságának felel meg. Nem volt igen fáradságos a hegy megmászása, mert nemigen magas. Az út a hasadékon keresztül közel három órát vett igénybe; lassan, füvészkedve mentünk és gyakran álltunk meg bámulva a természet működését. Némely helyeken a völgy oly keskeny volt, hogy a patak partjain alig volt hely a gyaloglónak; a Torda vize végigfolyik rajta; Centaurea atropurpurea, Potentilla chrysanthea stb. példányokat magunkkal hozva ismét visszatértünk a városba. Kellemes volt a találkozás e helyen Kubinyi Ágoston és Xantus urakkal, kik a Tordai-hasadék megtekintésére hozzánk csatlakoztak. Marosvásárhelyre 25-én értünk be. Engem a ferencesek zárdájában helyeztek el. Jól el voltam látva a szegény barátoknál és nyolc na ot töltöttem náluk. 137