Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása

Életrajzom

könyvtárral sem bírnak és pénzük gyümölcstelen nem hever a szekrényekben és a fóliánsokban. Ennek én ellenkezőjét tettem. Szép könyvtárt gyűjtöttem és százakat költöttem rá. Áll pedig ez többnyire orvosi, természettudományi és füvészeti német munkákból. A latin, a magyar literatura, a német szépirodalom csak kevés kiváló írókban van képviselve. Némelyeket még atyámtól örököltem. Tudományos physicai eszközökre is bőven költöttem. Csak a hegymérésekre alkalmas finom aneroid barometert - mellyel fiam, Elek academiai utam alatt a magaslatokat mérte - és az Oberhauser-féle párisi microscopot akarom e helyen kiemelni, mely lineába 400-szor nagyít, és melyet magával hozott számomra - és megkérésemre - tanárom és barátom, Dr. Tognio Párisból. Eszerint én már microscopicus vizsgálatokat tettem 1842-ben, midőn még az orvosok közt - még a mindentudó bécsiek közt is - a microscopizálás terra incognita volt. Épp úgy, mint a microscopizálást én már - az újabb időkben mindinkább az orvosok közt szélesebb körben elterjedni kezdő massirozást is - 1870-ben nemcsak gyakoroltam, de vele sikereket is értem el, előkelő, még most is élő egyéneknél. Igaz, hogy bizalmatlanul fogadtatott ezen eljárásom, mert új volt és ismeretlen, de a jó eredmény kényszerítette a beteget elismerésre. Császka György mostani szegedi püspöknek térdizületi merevsége volt lob után - kezeltetett antirheumatice, de sem kedvező, sem állandó sikerrel. Később orvost változtatott, a baj még most sem javult. Midőn én hívattam, láttam, hogy a térdizületi merevség bizonyos izmok szálainak megnyúlása is okoztatott, exsudatum által feltételeztetik, én simogatásokat, tractiokat [húzásokat], feszítéseket és nyújtásokat tettem, és minden ülésre jobban lett. 1870 april havában hozzám írt levelében megköszöni fáradozásaimat. „Fogadja - úgy ír - mély és őszinte hálám kifejezését azon készséges és sikerteljes fáradalmáért, melyet lábbajom gyógyításában tanúsítani méltóztatott. Hálás patiense Császka s. k." De nem csak én massiroztam, hanem már korábban 1844-5-ben engem is megmassiroztak. Rufy - egy megbukott honti földesúr - a Buda utcának legvégső szélén éltes anyjával lakott, kinek én háziorvosa voltam. Csikorgós téli idő volt. Én bálba mentem. A fürdővendéglő nagytermében legjavában mulatok, táncolok, a leányvilágnak udvarlok - éjfél lehetett. Egyszerre keresnek a teremben! Ide-oda fut a küldönc! Mi baj? - kérdém a velem beszélni óhajtó idegen cselédtől. Kérem Doctor Urat, legyen szíves eljönni Uramhoz, óhajtja. Beteg az úr? Igen. Mit volt tenni? Legalább egy órára el kell hagyni a termet, az érdekes társaságot, a hevítő zenét, a bájos hölgyvilágot. Hiába a nemes foglalkozása az orvosnak, ezt hozza magával! 120