Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása
Életrajzom
Nem is vártam, hogy felhevülésemből lecsillapodjam, rámvettem gyorsan felöltőmet, és a cseléd által kísértetve a Buda utcán végigsietek. Lélekszakadva belépek a beteghez, kit ágyba fekve és pipázva találok, és kérdem: Mi baja a Tekintetes Úrnak? Iszonyúan fáj a tyúkszemem! - volt a rövid felelet. Egy másik báli afférom volt nem nagyon régen. Merényi kisasszony a városi főszámvevőnek leánya - a fürdőteremben mulat, táncol, ruhájának ráncai rendjökből kijöttek, és ő a gardróbban egy tűvel a mellén megtüzi ruháját, véletlenül beszúrja a tüt a mellébe, és midőn segítséget hív és kivenni akarja a tüt melléből, az mindinkább mélyebben behat úgy, hogy alig látszik ki csak egy kis része. Ekkor engem a bálban jelenlevőt a gardróbba bevezetnek, nézem a tü helyét, már csak egy kis fekete pont, mint az i betűn a pont látszott a mellén, de tü nem. Kisasszony - mondám -, e tű elbukott a bőr alatt a sejtszövetben, azt csak a bőr felmetszése által lehet megtalálni és kivenni. Legyen nyugodt, nemsokára itt leszek az eszközökkel és rajta segíteni leszek. A kisasszony ájuldozott, félt, de meg kellett nyugodnia. Én pedig oly gyorsan, ahogy csak lehetett, hazasiettem az eszközökért. Cselédjeim elég frissek voltak a kapu nyitásnál, és futva megyek szobámba; de itt a bökkenő, az eszközök nem a nyitott hálószobámban, hanem a mellette levőben vannak. Egyet gondoltam: a lakatost éjjel hívatni több időmbe kerül, a vendéglőből a kulcsot elhozatni hasonlóképp idővesztegetés! Mit tettem? A szobám ajtajának ablaktábláját betörtem, utat nyitottam a eszközök szekrényéhez és hirtelen felpakolva a szükséges kusztorát [szike], csipeszt, fogót és horgot, a terembe inkább rohantam, mint mentem. A szegény leány már majd kétségbe esett. Midőn meglátott, vidáman rám tekintett és bátorságot vett. Felmetsztem a fekete pontnál a bőrtakarót és midőn a tüt megláttam, azt csipesz segítségével szerencsésen ki is húztam. A műtét alig tartott néhány percet, utána egészen jól érezte magát a kisasszony, még egy kicsit pihent, aztán belépett a terembe, jókedvű volt és folytatta a táncot reggelig. Ugyanily módon egy varrótűt, mely semmi külső jel által nem mutatta jelenlétét, de melynek bentlétéről biztosított az illető leány, vettem ki operatió által egy bátor svéd lánynak talpából az esztergomi kórházban 1883-ik évben. Még számos különféle operatiókra emlékszem, melyeket kedvező eredmény- Opera nyel orvosi praxisom alatt végeztem. tióim 1851-ben Újváry László szenttamási lakos, nyug. tisztviselő august 18-án lábának megtekintésére hívott fel - nagy és mély fekély és csont szu-t constatáltam. A kór idült és gyógyíthatatlan volt, sokat kínlódott vele, sok gyógyszer használt ellene, amputatiót ajánlottak neki. Vá'lalkoztam e műtétre 121