Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása
Életrajzom
Packl János várbeli Basilicia-építész 1838 octoberében saját házában a szomszédban inaskodó katona által éjnek idején orozva gyilkoltatott meg. A megátalkodott gonosztevő a meggyilkoltnak köztiszteletben álló nejére Krotky kanonoknak féltestvérére mint bűntársra vallott. Ezt ártatlanul fogságba ejtette, és ez által az egész család boldogságát örökre feldúlta. A gonosztevő végső órájában visszavonta vallomását és a fogságban halt meg. Szeretője atyám szakácsnéja volt, egy ügyes, derék, csinos személy, kit a gonosz tettével szerencsétlenné tett. Eggenhofer gazdag fakereskedő az 50-es években még este 10 órakor, a Hadinger-féle kávéházban vacsoráját megfizetvén, tárcájában nagy bankjegyeket fitoktatva távozott, fél tizenegy órakor még Hubinyi háza előtt elhaladni látták; 100 lépésnyire házától, fejére történt súlyos balta csapások által meggyilkolva találtatott. A tettes még mai napig is ismeretlen. Podobnyi esztergomi kanonok 1847 juni havában typhus alatti delíriumban felkelt ágyából, kiment az udvarba és egy vizzel telt kádba befúlt. Sok szerencsétlenség a fegyverekkeli ügyetlen bánás által történik: Szentléleken a vadász a fegyverét vizsgálta, tisztogatta, az ablak felé fordult, hol 16 éves leánya ált, a fegyver véletlenül elsült, a leány rögtön összerogyott saját leányát lőtte agyon! Hutta Gyulát - Dr. Hutta prímási uradalmi orvosnak fiát - egy fiatal vadászt, 1864 febr 18-án véletlenül agyonlőtte Ölveden vadásztársa, Feigler Ede - az építőmester testvérje utóbbi meghalt az Országos tébolydában. 1865 august havában Kisújfalun egy 10 éves gyermek vigyázatlanságból és véletlenül egy töltött fegyverrel 7 éves öccsét lőtte meg. Septemberben Pilismaróton egy uradalmi tiszt rablók által megtámadtatván és fokossal feje behorpasztván, a kiállott erőszak következtében halt meg. Vadász nem voltam soha, de füvészkedés kedvéért vadászokhoz többször csatlakoztam, mert ezek felkeresik a legelhagyatottabb, állatok és emberek által legkevésbé járt helyeket, hol tehát kutatni és újabb növényeket találni alkalom nyílik. Régen volt, az 50-es években - Lakner nagybátyám még akkor járt vadászni - egy nagyobb társaságban, csupa primatialis gazdatisztek és én, egy délután ladikon mentünk fel az Ebedi-tóhoz. Biz' ez nem existál már, csak a neve van meg, mert 60 éve lecsapolták és nedves esztendőkön, vagy kora tavaszon helyén - a nyers földeken - víz van! Társaim elszélyedtek, mindenki vadász szerencséjét próbálta e nem nagy területen. Én 3-4 holdnyi területet kutatásaim céljául kiszemelve gyűjtögettem a sás vidék növényeit és hol állva, hol térdelve, hol hajolva végzém munkámat. Ez alatt puffogtak a vadászok, és hol közelebbről, hol távolabbról lövöldöztek a szárnyas vadra; a vadászokat azonban a terület egyenetlensége miatt látni nem lehetett. Egyszerre egy süvöltés a fejem felett, én feltekintek és lőtávolban megtekintem a lövöt: Büttner Róbert primatialis számvevőt. Midőn közelebb jön hozzám, megemelem fehér filc kalapomat, és azt számtalan apró sörétekkel átlyukasztva találtam. 111