Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása

Életrajzom

Nagy volt meglepetésem, de miután - hála a gondviselésnek - sértetlen maradtam, az egész eseményt fel sem vetve, szóvá sem tettem. Csak később, némely meghitt barátaimnak és családomnak meséltem el, minő véletlen szerencse által kerültem el a nagy veszélyt, vagy inkább a biztos halált. De engem nemsokára rá a Nemesis megbosszult. Büttner Róbert urat néhány év múlván saját rokona, a fiatal Lósy vadászat alkalmával egy serétnek a halántékába való behatása által lőtte agyon. Ez pedig efölötti bánatában búskomorságba esett. Cholera, 1866 September havában a cholera Barton, Ebeden, Karván, Mocsán, Kisújhagymáz, falun, szóval a párkányi járásban 10 községben kisebb-nagyobb részben, az torokgyík esztergomiban pedig Nyergesújfalun, Táton, Szentgyörgyön, Pilismaróton veszélyesen dühöngött. A magánorvosok a megyében a cholerabetegek orvoslására megbízást elvállalni nem akarván, a cholerajárvány alatti nehéz működés a hatósági orvosokra, és így különösen rám háramlóit; midőn valóban kétszeres szorgalmat, megfeszített erőt, kitartást, időt igénylő tevékenységért semmi jutalom nem adatott, sőt még ellenszenv is járta, mint az alábbi eset bizonyítja. Alig hihető, de megtörtént. Kisújfalu községében a járványorvost kihozatták a faluba; a beteg meghalt kezelése mellett, most a község részéről kirendelt fuvaros nem csak a fuvarbért követelte az orvostól, hanem az elhalt betegért a járványorvostól a holtnak rokona még kárpótlást is kért. Mintha bizony ez iszonyú pusztító vészt az orvos hozta volna a községnek a nyakára. Ennek következtében nekem a szolgabíróval kimenni és a népet felvilágosítani kellett. Dr. Reviczky Antal, mivel 1860-ban mint szükségtelen mellőztetett, hivatalából elbocsáttatott, és így a megyét önmagával vagy határozataival ellenkezésbe hozni nem akarta, kerületet nem vállalt és így a párkányi járást Gangl és Stern sebészek közt kellett felosztani! Valóban a cholerajárvány időmet és tevékenységemet nagyon igénybe vette. A megyének 45 községében cholerajárványban megbetegedett 3124, meggyógyult 1694, meghalt 1404, gyógykezelés alatt maradt 26 (1866 octob 31.). Az 1866-ik évben felmerült cholera és állatjárványok hónapokig a várostól távol tartattak, mi által sem időm, sem physicai erőm nem volt a magángyakorlatra, és így lön, hogy midőn testi és lelki erőm feláldozásával az emberiségnek és a magas kormánynak szolgálni törekedtem, azon arányban amelyben hivatalomban buzgólkodtam, magángyakorlatomtól is elestem. A cholera és állatjárvány miatt annyiszor említették az 1866-ikit, mely még családomra nézve is veszélyes, súlyos volt. October 6-ától leányom, a 14 éves Adélka (most Forbáth Gyuláné) fej- és hastyphusban, tüdősymptomákkal és fülére lerakódásokkal súlyosan, és majdnem reménytelenül feküdt. 112