Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása

Életrajzom

rövid időre elhelyezzük a kórházban, hol egy kis része meggyógyul, a nagyobb része a megfigyelés után az Országos tébolydába vezéreltetik. A rezgörcs (Delirium tremens) az iszákosság által támadt iszonyú betegség, melyben orvosi gyakorlatom alatt sokakat orvosoltam. Némelyeknél az elmezavar egész az őrjöngésig fokozódik, míg másoknál csendesebbek a rohamok, a reszketegség többször hiányzik is; a legtöbb esetben az ilyen betegnek nyelve lassan mozgatható, beszéde tökéletlen, szakadozott, néha alig érthető, érverése kicsi és gyors, feje hol szabad, hol nehéz és szédülésekről panaszkodnak; kevésevő, álomkóros, felébredve félrebeszél, de felismer, elszalad, éjjelei nyugtalanok, szomorúak. Az elmebetegek bármily természetűek legyenek, a közkórházban szelíd, szeretteljes bánásmódban részesülnek, őket ahogy lehet foglalatoskodtatjuk és csillapító szerek által megnyugtatjuk, azért az őrjöngés ritka és a megfékezésnek szüksége is csak ritkán áll be. A csillapítók közt elsősorban áll: az Opium és Morphium - jó hatásúak a Chloralhydrat, Paraldehyd, Bromkali és a langyos fürdők. Pentig órásnak e kórban két óránként két centigr Morphiumot adtam, csak a nyolcadik dózisra aludt el, egyfolytonban 20 óráig aludt, mikor felébredt, bajai elmúltak, meggyógyult. Másoknál kisebb adagok is hatályosak voltak. A visszaeséseket e kórban igen gyakran lehett tapasztalni, mert e rossz szokását a mértéktelenségnek nem könnyen hagyják el, a második és szomorúbb roham már súlyosabb, a negyedik rendesen kivégzi a szerencsétlent. Chirur- Az ötvenes években a falusi népnek orvosai rendesen sebészek voltak, kik gusként közt többen egyszersmind borbélymühelyt is tartottak. Birkés Endre sógoromhoz epés bajai miatt többször Kövesdre kellett kirándulnom, mikor is neki szenna főzetéhez borkősavat rendeltem - jó sikerrel. Látták a falubeliek, ismertek és jó hírben álltam előttük. Betegjeikhez így ajánlottak: „Hivjátok el a Birkés Úr borbélyát, az majd segít a bajotokon!" 1845 septemberében a Szt. Ferenczieknél egy barát frátert Dr. Palkovics háziorvos ileusban kezelt. Folyton és mindent kihányt, nemcsak a gyomor, hanem a belek tartalmát is. Alkalmaztunk hashajtókat, a drastikmokat, sőt még a higanyt is megkísértettük (septemb 14-től 26-ig), de sikertelenül. El nem hárítható mechanicus okot tételeztünk föl. Minden igyekezetünk mellett a beteg meghalt. Felboncoltam! És a vékonybelek csomóra voltak összekötve. Ki kötötte össze? Ki segíthet itt? Csak az Úr Isten! Orvosi gyakorlatom alatt, ha a beteget megvizsgálva, a diagnosist megcsinálva a gyógymódot meghatároztam, attól nyílt ok nélkül nem szerettem eltérni, annál kevésbé naponta 2-3-szor is új szert megpróbálni, mely eljárást habozásnak, és így határozottan hibásnak tartottam. Sok patiensem ezt belátta és biztonságot talált, hogy nem tapogatódzom, hanem a kórt kellőleg felismertem. És csak ezen felfogásnak van jogosultsága. 106